„Pocsékemberezés”. Ragadjuk meg a pillanat jelentőségét: Gyurcsány – néhány háborús uszítót és közveszélyes megszállottat leszámítva – en bloc a magyar társadalmat pocsékozta le. Nemkülönben saját szavazóit. Kivétel nélkül minden magyar ember pocsék, aki nem szalad meghalni Ukrajnáért. Gyanítom, ezerből ezer DK-s szavazó nem akar meghalni, és önszántából nem lesz ágyútöltelék. A kormányoldal egységére pedig hidat lehet építeni, hiszen a kisebbségi magyarok durva jogfosztásai és üldöztetései miatt eleve kritikus a véleménye az ukrán elnökről és kormányáról. A nyugati ideológiai importot, akármennyire is erőszakos és penetráns, nem minden magyar böfögi fel. Már leírtuk: a külföldi érdekek szolgai teljesítésében, a nemzeti szempontok megtiprásában az ellenzék sokszoros olimpiai aranyérmes. Kár, hogy ez az érem a gátlástalan hazaárulás szimbóluma, de ezért vannak kitömve dollárral. Ez a létállapot a mindenkori kommunisták természetes közege. Százöt éve kezdték, egyedül a céhjelvény változik.

 Ugyanez igaz a komplett ellenzékre: a politikai környezet, a vereségek tanulságai egyáltalán nem foglalkoztatják őket. Az agresszív kemény mag bent van a parlamentben, hihetetlen mélységekbe süllyesztve a színvonalat, többre pedig ha akarnának, sem lennének képesek.

(A washingtoni gazdi már a celebeket eteti.) Ezért tolja maga előtt jó ideje a feleségét. Abban viszont téved, hogy egy politikus házaspárt külön-külön ítélnek meg a választópolgárok. Ilyen nincs, főleg akkor, amikor a feleségét Dobrev Klárának hívják, akinek kártékony brüsszeli aknamunkáját anno a bécsi vörös emigráció is méltán megirigyelhette volna.