A török szultántól az ukrán elnökig

Vélemény

A török szultántól az ukrán elnökig

Belénk égették, hogy ellenségeink ellen a Nyugat segítségére soha nem számíthattunk.

Berszán György

magyarország ukrajna Tisza Párt Európai Unió Oszmán Birodalom orbán viktor nyugat 2026. 03. 31. 5:25

Fotó: Wikipedia

Magyar Péter vagy Orbán Viktor? Hallom is Petőfi veretes szavait: Ez a kérdés, válasszatok! Dobrev Klára és Toroczkai László most mellékszereplő. A Mi Hazánktól elvárható, hogy megugorja a lécet, a DK viszont méltatlan bármifajta közképviseletre. Persze a demokráciát gazdagítja a sokszínű paletta. Most viszont a sorsszerűség közbelépett, és lesöpörte az asztalt. Mint már annyiszor a történelem során.

Izzó vassal az emlékezetünkbe égették: bajban soha senkire nem számíthatunk. A keresztény Nyugattól a pápai imákon túl nem várhat többet a Magyar Királyság, a mindenkori ellenség mindig elég messze van, a magyar életekért pedig nem kár.

Mátyás király jól boldogult és érvényesült mostoha körülmények között is. Megnyerte a magyar–cseh háborút. Végigpusztította Sziléziát. Megverte az al-dunai szerb területekről felmerészkedő törököt, Bécs elfoglalásával pedig móresre tanította a németeket, személy szerint III. Frigyes német-római császárt. Sikeres harcokat vívott Moldvában és az ingatag Havasalföldön is. Mindenesetre a német birodalmi politika idejekorán kimutatta a foga fehérjét.

Az osztrák uralkodó már a mongol invázió idején hátba döfte a Magyar Királyságot. A muhi csata után IV. Béla eredetileg magyar földön próbált Szlavónia és Dalmácia felé menekülni, de II. Frigyes herceg osztrák területre csalta és elfogatta. Katonai segítségnyújtás helyett kirabolta, hűbéri esküt csikart ki belőle, nagy értékű arany- és ezüstedényeit elkobozta, visszaélve a magyar király kétségbeesett helyzetével elfoglalt három nyugati vármegyét is (Sopront, Mosont és Pozsonyt). Ezután hadseregét Győr vára ellen küldte, melyet nagy pusztítás árán bevett.

Jegyezzük fel: az 1241-es esztendőről beszélünk. Ekkor az Oszmán Birodalom balkáni, európai terjeszkedésének még híre-hamva sem volt. És amikor Szulejmán szultán hadserege 1526 augusztusában felsorakozott a mohácsi síkon, nem turisztikai célok motiválták, hanem a középkori Magyar Királyság elpusztítása. A királyi udvar már az év elején értesült arról, hogy a szultán ismét Magyarország ellen készül, ám segélykéréseit senki, sehol nem kezelte súlyához mérten. Az európai uralkodók a fülük botját sem mozdították. Ami a csatavesztés után történt, az évszázadokra kényszerpályára terelte hazánkat.

Ma nem a török szultán fenyeget délről, hanem az ukrán maffiaállam keletről. Hogy a Nyugat a magából kivetkőzött ukrán elnököt és bandáját támogatja? Meg se lepődünk.

A félázsiai szinten megrekedt, minden ízében korrupt kijevi rezsim a szüntelen követelőzéseivel aláásta az Európai Unió egységét, olajblokádjával két tagállamot elbizonytalanított, egy harmadikat most terel erre az útra. Az Európai Unió csak késve és enerváltan reagált Szlovákia és Magyarország elszenvedett sérelmeire, végül pedig hozta a szégyenteljes papírformát: semmibe vette, diszkriminálta a saját tagállamait, és a zsaroló Ukrajna oldalára állt. Azóta sem jön olaj a Barátság csővezetékből.

Az Ukrajna-problematika belső tényezőjét a Tisza Pártot átszövő idegen érdek- és kémhálózat jelenti.

Az, hogy egy idegen állam intenzív titkosszolgálati akciósorozatot hajt végre Magyarországon a legnagyobb „magyar” ellenzéki párt aktív részvételével, s ezáltal ez a politikai szervezet – karöltve az idegen állammal – műveleti területté alacsonyítja a saját hazáját, teljesen új fejlemény a magyar demokráciában.

És mivel az is kiderült, hogy az ukránok ötvenmillió euróval finanszírozzák Magyar Péter választási kampányát, nehéz eldönteni, ki kinek a kreatúrája: Magyar Zelenszkijé vagy Zelenszkij Magyaré. Ilyen mértékű idegen érdekű leépülés nem történt az elmúlt harminc év során, utoljára talán 1919-ben (lásd lejjebb). A Tisza Párt ráadásul – a verbális után – legitimálta a fizikai erőszakot is. A tettlegesség utcai megjelenése, a fóliázott, kötegelt ukrán feketepénz megjelenése a közéletben Magyar Péter el nem évülő erkölcsi és politikai felelőssége.

A történelem ismétli magát. Kopogtat az ajtónkon. Elég csak megnézni 1918–19 fordulóját meg ami utána jött.

Az alkotmányos alapelveket felrúgó őszirózsás forradalom, Tisza István meggyilkolása, Károlyi Mihály kormányzása, majd Kun Béla vörösterrorja drámai erővel hatott az antanthatalmak döntéshozóira. Akik egy önfeladó, a lerongyolódva, gyenge fegyverzettel hazatérő alakulatok katonáit szétzavaró, az erőszakra vetemedett szeparatista nemzetiségeket bujtogató és felfegyverző, a Magyar Királyság és a Monarchia állami létét aláásó kormányokat láttak maguk előtt.

Levonták a konzekvenciát: a nihilista magyaroknak minden mindegy. Ezt tetézte, hogy az itt állomásozó francia tábornokok hallgatólagos beleegyezésével – a Dél-Dunántúl kivételével – a románok megszállták az egész országot. Cenzúrát és kijárási tilalmat vezettek be, nekiálltak a vasúti szerelvények, mozdonyok, gyári gépsorok, a gabona és az állatállomány szisztematikus kiszállításának az országból.

Ami nem sikerült mongolnak, töröknek, Habsburgnak ezer éven át, az sikerült Kun Bélának, a kommunista népbiztosoknak és a Lenin-fiúknak 133 nap alatt. Mindez hozzájárult korabeli igen rossz nemzetközi megítélésünkhöz és főként a trianoni nemzeti tragédia valódi méreteihez.

Ha most a Tisza Párt győzne, hasonló következne be. Annyi különbséggel, hogy már nincs mit leszakítani rólunk. De politikailag és mentálisan mindig van mit veszíteni. A szemünk előtt áll össze megint egy önfeladó, önsorsrontó politika, amelynek a magyar választópolgárokhoz van a legkevesebb köze. Brüsszelhez és Kijevhez annál több.

A román megszállók ma az ukrán titkosszolgálatok. Az antanthatalmak ma az Európai Unió döntéshozó szervei. A hadikommunizmus ma Brüsszel Ukrajnára költött 193 milliárd eurója és a kilencvenmilliárd eurós hitel felvétele, hiszen kong az ürességtől a kassza. (Így kell tönkretenni Robert Schuman, Jean Monnet, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi békeprojektről szőtt álmait.) A népbiztos elvtársak pedig ma a Magyar Péter körül tülekedő influenszerek, politológusok, közvélemény-kutatók és megmondóemberek. 133 nap éppen elég lesz nekik is, hogy mindent leromboljanak, szétverjenek, megszüntessenek, a közvagyont pedig idegen hatalmak kezére játsszák. Mert egyedül ehhez értenek.

A világ proletárjai globalista jelmezbe bújva egyesülnének, és eltörölnék az elmúlt tizenhat esztendőt. Betéve tudják: „A győzelem napjai jönnek, / Rabságodnak vége már. / A múltat végképp eltörölni, / Rabszolga-had, indulj velünk!” A tiszás rabszolgahad meg is indult, egyelőre Orbán Viktor országjárását kísérve fütyül, ordít, fröcsög, lökdösődik és provokál – el lehet képzelni, mi következne, ha az utca birtokbavétele után hatalomra is kerülnének.

A ráció híve a történelmi tapasztalatból indul ki. Döntéseiben az játszik szerepet. Az érzelmek embere illúziókat kerget. Pillanatnyi benyomások alapján ítélkezik. Ráció és érzelem békésebb időkben nem zárják ki egymást.

Most viszont nincs békeidő, sőt a végletekig fokozott háborús pszichózis szürkehályogot növesztett az uniós döntéshozók szemeire. Nem látják, hogy minden csapból és kanálisból hazug narratíva folyik Európa állítólagos megtámadásáról. A háborús őrület már patologikus mértékű.

Orbán Viktor már jócskán felmutatott valamit az évtizedek alatt, míg Magyar Péter ez idáig semmit. A kérdés az, hogy a látott és megélt eredmények, teljesítmények vagy a bosszúvágy, a düh és a felkorbácsolt indulatok alapján döntsünk-e. Ez a választások tétje. Drámaibb, mint bármikor 1990 óta.