Ez azonban jelen állás szerint nem fog bekövetkezni. A Bundestag 2019-ben a saját gázkészleteink kitermelésének betiltásáról döntött. Ez az egész út téves és rendkívül drága, hiszen egy megkettőzött energiarendszert engedünk meg magunknak az ingadozó források és a gáz egyidejű felhasználásával. Minden szél- és napelempark maga után vonja egy ugyanolyan teljesítményű kiegészítő gázerőmű építését. 

Németország áramexportőrből -importőrré vált. Szélcsend idején tíz szélpark nulla kilowattóra áramot termel, ezer pedig ugyanúgy nullát. Ugyanez a helyzet a napelemparkokkal, ha nem süt a nap. Rendszeresen a francia atomenergia ment meg bennünket az áramkimaradástól. Ezért kapjuk a nyakunkba a smart meteringet, azaz az intelligens fogyasztásmérőket. 2030-ig minden fogyasztót rá kell kapcsolni a rendszerre. Az energiaszolgáltató – az ország átalakítóinak megfelelve – legkésőbb addig eldönti, ki mikor és milyen hőmérsékletig fűthet, illetve töltheti fel az elektromos autóját. Mülleréknél például olyan meleg lehet este 8 és 10 óra között, ahogyan azt a kormány helyesnek tartja.

Végső soron az éjszakát kell nappallá alakítaniuk, vagy fordítva. Mindezt nehéz elképzelni, márpedig éppen így akarják. Az energia drágább lett, ugyanakkor hiány alakult ki belőle, ami még tovább drágítja. Ehhez a lecsökkent mennyiséghez jön még hozzá az elektromobilitás és a hőszivattyúval történő elektromos fűtés további hatalmas áramigénye. Mindez lázadás a szorzótábla és a fizika ellen. Nem valósítható meg. 

Minden energiár begyűrűzik a gazdaságba. Ezáltal a termékek és a szolgáltatások roppant módon megdrágulnak. Az ezzel összefüggő fizetésképtelenségek sora naponta bővül. A kis- és középvállalkozások nem tudják fenntartani magukat, a nagyok külföldre távoznak. Mindkét esetben munkahelyek százezrei szűnnek meg, az emberek pedig megterhelik a szociális ellátórendszert. Egy felfuvalkodottságból létrejött, lefelé húzó spirál alakul ki. Egy ilyen módon csődöt mondó állam a világot sem tudja megmenteni, márpedig ez lett volna a német kormánykoalíció eredeti célja.
Tennék egy defetista megjegyzést a szén-dioxidról. A Brockhaus nagyenciklopédia 1878-ban 0,022 és 0,044 százalék közé tette az atmoszféra szén-dioxid-tartalmát. Jelenleg 0,042 százaléknál tartunk, vagyis a normál tartományban. Mégpedig annak ellenére, hogy 1878 és 2024 között két pusztító világháború, kisebb-nagyobb háborúk százai, ugyancsak kisebb-nagyobb vulkánkitörések százai, valamint erdőtüzek ezrei terhelték meg a szén-dioxid-kontónkat.

Tulajdonképpen a tényszerű témákra nem is terjednek ki a választási kampányok. 

Az AfD ténybeli érveire nem reagálnak. Ha az AfD holnapra szép időt kívánna, a szociáldemokraták, a Zöldek, a liberálisok, a szélsőbaloldali Die Linke és a CDU/CSU rossz időre szólítana fel. Ez a tényektől mentes eljárás nem csak számomra gyomorforgató.

A jelenleg kormányzóknak ismeretlen a következő összefüggés. Képzeljünk el egy belül üreges gömböt, amelynek bal és jobb oldalára egyaránt egy-egy csövet forrasztanak. A gömb a népességnek felel meg. A bal oldali csövön befújják az átalakítást, ez átviharzik a gömbön, amelyből nyögések és nyöszörgések hallatszanak, majd különös módon a jobb oldali csövön az AfD jön ki. Ez lenne hát az átalakítás további átalakítása AfD-orkánná. Másképp kifejezve: aki megállítja az átalakítást, nem mentheti meg magát a választási győzelmektől. Ez lenne a tanácsom a CDU/CSU-nak. De ők sem értik. Zöld alsóneműt viselnek a pártruhájuk alatt, és zöld fülmelegítőt. Időnként azt gondolom, ez az egész valójában nem is létezik, csak egy fiktív világban élünk. Hiszen ennyire ostobán mégsem alakulhatnak a dolgok. Vagy mégis?

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból