Orbán Viktort is rengeteg fenyegetés és támadás érte a békepárti álláspontja miatt. Elég csak arra gondolni, hogy a Magyarországnak járó uniós források jelentős részét még mindig nem utalja Brüsszel, miközben hazánk minden feltételt teljesített. De már nem is csinálnak titkot a dologból, egyértelművé tették, hogy amíg hazánk nem változtat az álláspontján a háború ügyében, addig ne is álmodozzunk a kifizetésekről.
Mit tehet ebben a helyzetben Orbán Viktor? Két lehetősége adódik: vagy beáll a sorba és feladja a békepárti álláspontját, vagy a hajbókolás helyett próbálja növelni a mozgásterét és erősíteni a békepárti álláspontot. A magyar kormányfő az utóbbit választotta, ennek egyik ékes példája az önálló frakcióalapítás az Európai Parlamentben. Tehette volna azt, hogy csatlakozik Giorgia Meloni pártcsaládjához, és aláírja az Ukrajna teljes támogatásáról szóló dokumentumot, ami feltétel a csatlakozáshoz, de nem ezt választotta. Inkább felkereste azokat az európai szövetségeseit, akik hasonlóan gondolkodnak, és velük közösen egy erős szövetséget alkotott. Nem csoda, hogy rögtön pánikba estek a balliberális oldalon, hiszen ez Orbán Viktor egyik legnagyobb külpolitikai sikere az utóbbi időkben.
Érdemes szót ejteni Magyar Péterről is. A globalisták új messiása ugyanis az Európai Néppárthoz csatlakozott. Ez az a pártcsalád, amely korábban jobboldali volt, mára azonban beállt a globalista kánonba, és támogatja a genderpropagandát, a migrációt és a háborút is.
Ezzel a csatlakozással Magyar Péter egyértelművé tette, hogy ő is a globalista politikai oldalhoz tartozik, és szembehelyezkedik a magyar társadalom többségével, amely ezekben a fontos kérdésekben a kormányoldal álláspontját osztja. Ez a csatlakozás egy lassan ölő méreg, ugyanaz a forgatókönyv, mint amit a Momentum esetében is láttunk: Donáth Anna és Cseh Katalin addig áskálódtak Magyarország ellen a globalista érdekeket kiszolgálva, míg kiestek az Európai Parlamentből. Ugyanez a sors vár Magyar Péterékre is, akik már találkoztak is Ursula von der Leyennel, és hajbókoltak neki, támogatásukról biztosították.
Orbán Viktor a hajbókolás helyett inkább az önállóságot választotta. Ez nemcsak az új patrióta európai frakció megalapítására igaz, hanem a nagy port felvert békemisszió körüli történésekre is. A magyar kormányfő Európában egyedüliként mindkét harcoló féllel kommunikál, és meghallgatja az álláspontjukat. Már ez önmagában komoly bátorságot jelent, de az is példaértékű, ahogyan szembeszáll a háborúpárti kánon támadásaival.
Brüsszelben már ott tartanak, hogy el akarják venni a soros elnöki pozíciót Magyarországtól, az amerikai baloldal lelkes támogatójának számító cseh külügyminiszter pedig egyenesen hasznos hülyének nevezte a magyar kormányfőt.
Ez a stílus és elképesztő hangnem jól mutatja, hogy a háborúpárti politikai körök pánikolnak a békemisszió miatt, félnek attól, hogy követőkre talál Orbán Viktor célkitűzése. Egyedül a nemrég meglőtt Robert Fico szlovák kormányfő áll ki a magyar miniszterelnök mellett, aki közölte: ha az egészségi állapota engedte volna, elkísérte volna Orbán Viktort Moszkvába.
A kritikusok leggyakoribb kérdése, hogy mégis mi értelme a békemissziónak, ha az nem jár a harcok azonnali beszüntetésével. Sőt a kijevi kórházat ért rakétatámadás után azt is mondták, hogy tessék, ennyi értelme volt Orbán Viktor moszkvai látogatásának. Értelemszerűen egy ilyen békemisszió sosem jelenti azt, hogy az azonnal beszünteti a harcokat. Magyarország tízmilliós országként csupán annyit tud tenni, hogy meghallgatja a harcoló feleket, feljegyzi, hogy mi az álláspontjuk, és megpróbál közvetíteni. Erre jelenleg csak Orbán Viktor vállalkozik Európából, ami példaértékű. Ezért nem támadni és kritizálni kellene őt, hanem éppen ellenkezőleg: követni.
