Például a francia titkosszolgálat által megbízott híres zsoldosvezér, Robert Denard segítségével. Élettörténete Rejtő-regényekbe illő, 2011-ben film is készült róla. Többször volt börtönben, 2007-es halálakor is éppen felfüggesztett büntetés alatt állt. A legendás figura katolikusként kezdte, aztán betért a zsidó vallásra, majd áttért az iszlámra, végül újra katolikus lett. Hét felesége volt, néha egy időben több is. Tevékenykedett Kongóban, Angolában, Zimbabwéban és Gabonban is, 1978 és 1989 között pedig a Comore-szigetek de facto vezetője volt egy helyi bábelnökön, Ahmed Abdallahon keresztül.

De hol is vannak a Comore-szigetek? Afrika délkeleti partjainál, a kontinens szárazföldje és az előbb már említett Madagaszkár között. Van a környéken még néhány sziget, például Afrika egyik legélhetőbb, leggazdagabb országa, Mauritius (ahol az egy főre jutó GDP a tízezer dollárt is megközelíti!) És ott van a Mauritiustól körülbelül kétszáz kilométerre nyugatra fekvő francia külterület, Réunion szigete. Ennek még lesz jelentősége…

De vissza a Comore-szigetekhez! 

A frissen kivívott önállóságukra büszke comore-iak emiatt nagy megvetéssel néztek rájuk. Még az ENSZ Biztonsági Tanácsa is próbált egy határozatot hozni, amely ennek ellenére comore-i fennhatóság alá helyezte volna Mayotte-ot is, de a tanácsban helyet foglaló Franciaország ezt megvétózta.

Nahát, egy nemzetközi szervezet, az ENSZ bele akart szólni más országok, illetve ezek lakosságának belügyeibe? Ki gondolta volna… Milyen szerencse, hogy ma már ilyesmi nem fordulhat elő!

 (Ennek rövidítése COM, azaz collectivité d’outre-mer.) 2011 óta azonban Franciaország teljes jogú, tengerentúli megyéje, újabb sorozatos népszavazásokat követően. Ezzel ugyanolyan státusba került, mint Dél-Amerikában Francia Guyana (ahonnan az űrrakétákat szokták fellőni), a Karib-tengeren Guadeloupe és Martinique, valamint a közeli Réunion.

S mint Franciaország tengerentúli megyéje, Mayotte része az Európai Uniónak is. Ettől persze ne gondoljuk, hogy bagettet, croissant-t vagy quiche lorraine-t reggeliznek elegáns, Loire-menti kastélyokra hajazó pompás épületekben, rekamiékon elnyúlva, vagy legalábbis kellemes polgári jólétben élnének a helyiek. 

És szerintem már sejtik az olvasók, hogy mi történik…

Az embercsempészek vállalják a tevékenységüket, sőt még a sajtónak is nemhogy nyilatkoznak, de kritizálják a francia hatóságokat, amiért rontják az ő bizniszüket azáltal, hogy adminisztratív eszközökkel nehezítik az állampolgárság megszerzését a Mayotte-ra érkező bevándorlók számára. Akik jelenleg a sziget 310 ezres lakosságának csaknem felét teszik ki. 

Egy út négy-ötszáz euróba kerül fejenként, ami a comore-i havi fizetés nagyjából ötszöröse. Egy-egy csónaknyi ember után pedig kétszáz eurót fizet a csempész a parti őrségnek, hogy véletlenül épp ne vegyék észre, amikor kiköt. Havonta többször…

De szokott cigarettát és tehenet is csempészni. Egy tehén ugyan elég drága, tízezer euróba kerül importálni, de még mindig jóval olcsóbb, mintha valaki Mayotte-on venné meg a legális, francia tehenet. Merthogy az utóbbi már nem is baqara (ahogy arabul mondják, amit a Comore-szigetek lakosságának többsége beszél), hanem „vache”. És legyünk akkurátusak: la vache, merthogy a tehén a francia nyelvben is nőnemű, így a „la” névelőt kell használni előtte. Minden főnév hím- vagy nőnemű, állatokra még érvényes ez a szabály a franciáknál, ami a bokszolókra már nem…

De mit csinál a kis sziget, Mayotte bennszülött lakossága a sok-sok comore-i bevándorlóval? (Akik egyébként pont olyan etnikumúak, mint ők.) Hát, első körben tüntettek ellenük. És követelték, hogy a francia kormány csináljon valamit.

Aztán egyre inkább saját kezükbe vették a dolgokat. És elkezdtek fizikai erőszakot is alkalmazni velük szemben. 

A francia hadsereg ugyan megjelent egy viszonylag nagyobb létszámmal a szigeten, de ahhoz nem elég naggyal, hogy sikerüljön rendet teremteni. Úgyhogy feladták.

Mert mi történik? Nagyon sok comore-i nő a terhesség utolsó napjaiban vállalkozik az átkelésre, hogy aztán Mayotte-on, azaz effektíve Franciaországban szülhesse meg a gyerekét. A kórházak bár többé-kevésbé francia felszereltségi szintűek, de a kapacitásuk természetesen nem bírja ezt a nyomást, úgyhogy nemcsak várótermekben, de már padokon, parkokban is szülnek a Mayotte-ra „menekült” comore-i nők.

Akiknek a gyereke – mivel ott született – automatikusan francia állampolgár lesz. Utána jön a családegyesítés, átjön az apa is, és előbb-utóbb mindannyian megkapják a francia állampolgárságot. Ami persze csak félsiker, hiszen az élet Mayotte-on sem fenékig tejföl. De kinyílt egy új lehetőség! 

Réunionon viszont már valóban kolbászból van a kerítés. Legalábbis Mayotte-hoz és a Comore-szigetekhez képest mindenképp. Réunion ugyanis 1946 óta Franciaország tengerentúli megyéje, katonai támaszpontot is üzemeltetnek rajta, így fejlettségben, életszínvonalban ha nem is az anyaországgal egyenlő, de sokkal közelebb van hozzá, mint bármilyen más hely Afrikában.

És a comore-iak nagy része oda igyekszik. Azon belül is Marseille-be, amelynek 850 ezer körüli lakosának tíz százaléka comore-i bevándorló hátterű. Kétszer annyi comore-i él ma itt, mint a Comore-szigetek fővárosában, Moroniban! 

 de az ottani siralmas állapotokról a nyolcvan-kilencvenezer comore-i mellett a 150 ezer algériai is gondoskodik. És ezekről a dolgokról a hírekben sosem hallunk. Mondván, hogy főleg a mayotte-iak és a franciák problémája. De a problémák közvetve egész Európát érintik. Ezért kell róluk beszélni.