A minap a kezemben maradt az autóm elektromos ablakemelőjének a gombja. Még isteni szerencse, hogy felhúzott állapotban volt az ablak, mert hosszú út várt rám az otthonomig. Ahogy forgattam a repedt alkatrészt, igencsak elcsodálkoztam. Ugyanis kívülről úgy nézett ki, hogy masszív, szépen polírozott alumíniumból készült. Azonban belülről látszott, hogy ez egy pillekönnyű, hajszálvékony műanyag öntvény, amire a látható részen fémesnek ható festést raktak. Szomorúan vettem tudomásul, hogy át lettem verve. Ugyanis azzal a naiv hittel vettem ezt az autót, hogy ebben minden az, aminek látszik. Hát nem. Ez egy jól csengő német márka viszonylag fiatal darabja. Amiben már a nem látható részeken bóvli alkatrészek vannak, amiknek a cseréjéért persze nem kis összeget kérnek el. Először dühöngtem, majd rájöttem, hogy a törött műanyag csak egy nagyobb probléma parányi tünete.
Olyan, mint amilyenné napjainkra Németország vált. Kívülről még szépen kifényesített, időtálló minőségnek látszik, ám belülről már napjainkra könnyen töredező, olcsó anyagokból összerakott szerkezetté vált. Pedig a hidegháború végének, a szovjetrendszer szétesésének legnagyobb nyertese éppen az újraegyesülő Németország volt. Sokan hittük azt, hogy az újra magára találó Európa gazdasági és politikai motorja, és ezzel fejlődésünk legerősebb garanciája lesz. Azonban tíz esztendővel ezelőtt valami eltörött, tönkrement, mint az autómban a gomb. „Mi képesek vagyunk rá!” – hirdette meg dölyfösen Angela Merkel kancellár, amikor látszólag a semmiből elindult a migránscsapatok áradata. Aminek a valós hátterét egyszer még egyértelműen fel kell tárni.
Napjainkra már kiderült, hogy a média és a balliberális politikai elit által meghirdetett szép, új világ szemenszedett hazugság. A multikulturalista, színes társadalom fantazmagóriája mára már szétfoszlott. Ami viszont itt maradt velünk, az a helyrehozhatatlannak tűnő válság.
Németország napjainkra elveszítette gazdasági, politikai és belbiztonsági stabilitását is. A külső szemlélőnek egy ingatag, roskadozó óriás képét mutatja. A szomorú gazdasági helyzetéről már sok szakértő megszólalt. Én a biztonsági helyzetet emelném ki, mivel ez már napjainkra mindenre rányomja a bélyegét.
Az idei nyárra érkezett el oda a német társadalom egy része, hogy megelégelte a nyilvánvaló hazugságokat, amivel a politika és a média etette őket.
Thüringiában és Szászországban a bevándorlást ellenző AfD ért el jelentős sikert. Ami azt jelenti, hogy a választók csaknem harmada szavazott rájuk a két keleti tartományban. Országosan ez az arány talán húsz százalék. Magyarán, még kitart a tömegkommunikációs úthenger hatása. A saját szemüknek sem mernek még hinni a választók. Pedig az idei év során Németországban eltört valami. Muszlim hátterű férfiak szinte naponta késelnek meg gyanútlan járókelőket. De machetével, sőt lőfegyverrel is támadnak az iszlám radikálisok.
A rémisztő statisztikák szerint az elmúlt években már átlagosan ezer nőt erőszakoltak meg csoportosan, döntően migrációs hátterű férfiak. Ami döbbenetes szám.
Igazából nem is értem, hogy ezt miként tudják elfogadni a férjek, apák. Pláne úgy, hogy a hatóságok jórészt tehetetlenek az elkövetőkkel szemben a jelenlegi törvényi keretek között. Mint a legutóbb, amikor egy gyereklányt erőszakolt meg egy fiatalkorú migráns.
Aki azóta is szabadlábon van.
A német balliberális kormány érzékelte a társadalmon belül növekvő belső feszültséget. Ezért aztán úgy tesz, mint a német autógyár az én gombommal. A felszínen keményen fellép, a látszatintézkedések látványosak. Csökkentik a közterületen legálisan tartható kések pengeméretét. A közösségi közlekedési járműveken pedig egyenesen be is tiltják, csakúgy, mint a nagyvárosok központi negyedeiben. A német kancellár pedig összevont szemöldökkel bejelentette, hogy azonnal kitoloncolnak csaknem harminc (!) afgán migránst az országból. És ígérnek szigort, kemény fellépést, a közbiztonság megszilárdítását, minden bűnös megbüntetését, a határok védelmét, a nők elleni erőszak felszámolását.
Mert ígérni bátran tudnak. Csak mindeközben elfogadták a német állampolgársági törvényt, ami alapján rövidebb idő alatt és könnyebben kaphatnak a migránsok állampolgárságot. Aki pedig még dolgozni is hajlandó – mekkora kegy ez az állítólagos menekültek részéről! –, az már három év alatt szavazó német állampolgárrá válhat. Aki netán aggódna a kések betiltása miatt, az is megnyugodhat. A német koalíció egyik zöldpárti képviselője már bejelentette a tiltakozását a szigorítás miatt. Elvégre így bárki megállítható, akár ok nélkül is megmotozható, ellenőrizhető. Szóval nem fog történni semmi. Nem véletlen, hogy a német rendőrszakszervezet szerint is értelmetlen az új törvénytervezet, mert az a rendőrök nem fogják tudni betartatni.
Aki pedig elhiszi, hogy a jogcím nélküli, illegális migránsokat mostantól aztán keményen ki fogják toloncolni, azt is ki kell ábrándítanom.
Az Európai Bizottság és a német belügyminisztérium most adott két évre kilencmillió eurót egy olyan online projektre, amely a kitoloncolás elkerülésében segíti a migránsokat a Németország kézikönyve nevű platformon keresztül.
Mindeközben az amerikai balliberális média már nyíltan és folyamatosan azért aggódik, mert szerinte Németországba visszatérhet a nácizmus. Mégpedig azért, mert az AfD aggasztó módon nem támogatja a migrációt. Az már kevésbé izgatja őket, hogy az óceán mindkét partján antiszemita tüntetések érik egymást az egyetemeken, köztereken a Hamász támadása óta.
Szóval nyugaton a demokrácia jelszava mögé bújva veszik semmibe az emberek akaratát. Amíg ezt csak minden ötödik ember ismeri fel Németországban, addig folytatódik a széthullás.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
