Tamáska Lóránt így folytatta: „Ne feledjük, hogy a polgári lakosság kezében nem volt fegyver. Az úgynevezett ellenforradalom megszervezőinek ezért gondoskodniuk kellett arról, hogy a harcosok kezébe valamennyi fegyver kerüljön. Kopácsi Sándor olyan utasítást adott a rendőröknek, hogy megtámadásuk esetén ellenállás nélkül azonnal adják át fegyvereiket. 1956. október 23-án este 8 és 9 óra között a saját szememmel láttam a Madách körúton, amint a kék rendőrök puskákat osztogattak a forradalmároknak.”
A baloldalnak tehát e visszaemlékezés szerint is csupán sunyi számításból volt köze a forradalomhoz. Igaz, a később kivégzett Nagy Imre és néhány társa is kommunista volt, s rájuk lehet hivatkozni,
csakhogy magát a forradalmat nem a kommunisták csinálták.
Amikor 1956. október 23-án Nagy Imre a Kossuth téren így szólította meg a tömeget: „Elvtársak!”, valaki a közhangulatot kifejezve ezt kiáltotta: „Nem vagyunk mi elvtársak! A nemzet jött el!”
S ebben a bekiabálásban volt a lényeg. A baloldaltól, különösen az internacionalista kommunistáktól mindig idegen volt a nemzet. A globalista balliberálisok ma sem tudnak mit kezdeni vele. Pontosabban gyengítik és rombolják, ahol csak tudják. És hazudoznak, mint a forradalmat szovjet segítséggel leverő Kádár János, aki már novemberben teleragasztatta a fővárost „Éljen a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány!” feliratú plakátokkal. Ez volt az ő, szovjet tankok segítségével hatalomra juttatott kormánya, míg az igazi forradalmárokból „ellenforradalmárok” lettek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!