1989. szeptember 18-án véget értek a rendszerváltozást előkészítő nemzeti kerekasztal-tárgyalások. Az Antall József, Szabad György, Tölgyessy Péter, Orbán Viktor vezette ellenzéki csoportosulás sikeres tárgyalássorozatot tudhatott maga mögött, sikerült minden fontos törvénymódosításban megegyezni. (A vezetés alatt azt értem, ők négyen vitték a prímet a tárgyalásokon.) Egy kérdésben nem sikerült zöld ágra jutni, a köztársasági elnök megválasztásának módjában. Még 1989 végén népszavazás útján vagy a tavaszi parlamenti választások után az Országgyűlésben dőljön el, ki lesz az első számú közjogi méltóság Magyarországon. A közvetlen választás nagy esélyese a reformkommunista Pozsgay Imre volt, akit az ellenzék jelentős része nem szívesen látott volna az ország élén. Pozsgay valóban igazi reformokat akart megvalósítani, ezért támogatta a Magyar Demokrata Fórum megszületését és tevékenységét. Több pozitív intézkedés fűződött a nevéhez a korábbi évtizedekben. Az MDF-elnökség egy része ezért szívesen látta volna őt elnöknek, a tagság nagyobb része már kevésbé.

Volt még néhány kérdés, amelyekben némi bizonytalanság látszott. Ilyen volt többek között a munkásőrség felszámolása, az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kivonulása a munkahelyekről és a pártvagyon részleges vagy teljes felszámolása. Ezekre azonban beválthatónak ítélt ígéreteket tett Pozsgay Imre, aki az utolsó hónapban átvette a kormányoldali tárgyalódelegáció vezetését Fejti Györgytől. Nehézségeket támasztott ugyan az MSZMP Központi Bizottsága, de az állampárt folyamatos hátrálásban volt az egész nyár során. A tárgyalások befejezésekor abban maradtak, szakbizottságokban zárják le a nyitva maradt kérdéseket. 

A szabad demokratáknak ördögi ötletük támadt. Tölgyessy Péter szeptember 24-én bejelentette: aláírásgyűjtésbe kezdenek annak érdekében, hogy népszavazás döntsön a nemzeti kerekasztal-tárgyalások vitás kérdéseiről, azaz, hogy 1. Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről? 2. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról? 3. Csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? 4. Feloszlassák-e a munkásőrséget? Kezdeményezésük nyomán írták ki aztán november 26-ra a „négyigenes” népszavazást. A tervben az volt ördögi, hogy igazából csak az államfő választása volt kérdéses, a többi gyakorlatilag már eldőlt. Például a munkásőrség felszámolása. A Németh-kormány október 16-i ülésén törvényjavaslat megalkotásáról hozott határozatot, amely a munkásőrség feloszlatását tartalmazta.

A jogszabályt az Országgyűlés október 20-án elfogadta. Azonnal megkezdődött a testület felszámolása, a fegyverek jelentős részét már október 23-án begyűjtötték. November 26-án tehát arról kellett szavazni, ami már egy hónappal korábban megtörtént. Az egyetlen, valódi kérdés csak az volt a népszavazás alkalmával, hogy a nép válassza meg a köztársasági elnököt vagy az Országgyűlés? Tölgyessy Péterék ötletében az volt ördögi, hogy összekapcsolták az elnökválasztást három olyan kérdéssel, ami már lényegében eldőlt, és a társadalom széles rétegei­nek kívánságát fejezte ki. Az SZDSZ elindította teljes gőzzel a „négy igennel kell válaszolni” kampányt. A népet arra biztatták, nyilatkozzon, buta ahhoz, hogy eldöntse, ki legyen az államfő, hiszen a szavazólapon a kérdés utáni magyarázó szöveg így szólt: „Igen szavazatával Ön azt támogatja, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem az új Országgyűlés válassza meg.”

A kezdeményező SZDSZ-en kívül a „négy igen” oldalán állt a Fidesz, a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt is. Az időközben Magyar Szocialista Párttá (MSZP) átalakult MSZMP természetesen „nem”-re buzdított az elnökválasztás kérdésében. Az MDF nem vett részt az adok-kapokban, bojkottra szólított fel. A népszavazás sikeres és eredményes lett. Három kérdésre 95 százalékos igen lett az eredmény, de az elnökválasztás kérdésében csak 50,07 százalék volt az igenlő válaszok száma. Tehát éppenhogy átment. Ez az elenyésző többség a hibahatáron belül mozgott, ami több mint elgondolkoztató.

Korábbi elsöprő többsége a közvélemény-kutatóknál erősen lecsökkent, a Szabad Demokraták Szövetsége átvette a vezetést. Ezt követően azonban az Antall József vezette párt nagyszerű kampánnyal megnyerte a tavaszi országgyűlési választásokat, és elkezdte a rendszerváltoztatás embert próbáló munkáját.

A szerző volt országgyűlési képviselő