Annak ellenére, hogy konzervatív becslések szerint is egyedül Oldham városában legalább 1000 kislányt erőszakoltak meg muszlim férfiak 1980 és 2009 között, a helyi hatóságok nem akartak az ügyekkel foglalkozni, mivel úgy érezték, hogy ez »politikailag inkorrekt« lenne, a rendőrség pedig – a rasszizmus vádjától tartva – előnyben részesítette a pakisztáni közösség tagjait.
Annak ellenére, hogy önkormányzati szinten is köztudomásúak voltak az esetek, sok helyen úgy gondolták, hogy inkább a helyi pakisztáni képviselőknek kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel, akik egyrészről nagy helyi befolyással rendelkeztek, másrészről pedig a fehér britek amiatt aggódtak, hogy rasszizmussal vádolják meg őket abban az esetben, ha esetleg ellentmondanának ázsiai kollégáiknak.
Annak ellenére, hogy a rendőrség tudott arról, hogy pakisztáni bandák már az iskolák kapujában elkezdték molesztálni a fiatal lányokat, tekintettel arra, hogy az elkövetői profil alapján a tettesek »pakisztáni muzulmán férfiak« voltak, az áldozatok pedig fehér nők, arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek az eseteknek a kivizsgálása jelentős »közösségi feszültségekhez« vezethet, ez pedig »nem szolgálja a köz érdekét«. Ahogy az egyik parlamenti képviselő mondta: »rettegtek a rasszizmus vádjától, és így inkább a politikai korrektség mellett döntöttek«. Több esetben a lányaik védelmére kelő édesapákat büntették, nem pedig az elkövetőket.
De azokban az esetekben, melyeket kivizsgáltak és melyekben bírósági ítélet is született, sem mindig volt sikeres a végrehajtás. A csoportos erőszakot elkövető rochdale-i banda vezetőjét – aki mindössze 2 évet és 6 hónapot töltött börtönben annak ellenére, hogy eredetileg 6 évre ítélték gyermekek megerőszakolása miatt – habár megfosztották brit állampolgárságától és elrendelték kiutasítását az országból, a mai napig ott él áldozatai között.
Nagy-Britanniában – csakúgy, mint sok más helyen Nyugat-Európában – jellemző hozzáállás, hogy sokkal fontosabb megvédeni a sikeres multikulturális társadalom imázsát, mint szembenézni a multikulturális társadalom tényleges valóságával. A Legatum Institute nevű angliai agytröszt egyik kutatója, Guy Dampler hiába állapította meg: »A csoportos erőszakkal kapcsolatos botrány a multikulturalizmus produktuma volt, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy a hatóságok szemet hunytak, mert az áldozatok főként fehérek voltak, az elkövetők pedig főként pakisztániak«. A rendőrség a legtöbb esetben nem vezet semmilyen nyilvántartást az elkövetők etnikai hovatartozásáról, de még a leginkább érintett országrészekben is csak elenyésző mértékben fellelhetők az ilyen jellegű adatok.
Évtizedeken át a brit hatóságok a jog szelektív alkalmazásával gyakorlatilag legalizálták az etnikai kisebbségi csoportok által elkövetett legszörnyebb bűncselekményeket és aktívan eltussolták azokat a zavargások elkerülése érdekében. A jogállamiságot felfüggesztették annak a mítosznak az életben tartására, hogy »a sokszínűség a társadalmunk támasza«, és ehhez akkor is ragaszkodni kell, ha ennek az az ára, hogy tönkre tesszük munkásosztálybeli fehér lányok ezreinek az életét. És ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez – a liberálisok szeretett kifejezésével élve – rendszerszintű, kormányokon átívelő jelenség. Olyan politika, amit mindkét oldal hosszú nemzedékek óta támogat, de most talán valami ott is változhat.
A liberálisok Nagy-Britanniában azonban továbbra is azt állítják, hogy országuk egy integrációs sikertörténet. Ugyanezt látjuk Németországban, Svédországban, Ausztriában. A beilleszkedés sikertörténetének lenyomatát a közelmúltbeli szilveszteri incidensekben, a terrortámadásokban, a késeléses bűncselekmények sokaságában. 2026-ban ezért jól gondoljuk meg, hogy vajon mi is ezt az újmódi világot akarjuk, vagy jó nekünk ez a mi kis »bezárkózott, elszigetelt« létezésünk.”
Eddig a cikk. Nem szeretnék semmit hozzátenni, hiszen minden benne van, amit a mai Nyugatról tudni kell, tudni illik. Vagyis, hogy ez az önfeladás, önsorsrontás, öngyilkosság társadalma, amely egy minden eddiginél pusztítóbb és rettenetesebb ideológia foglya. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Pesti Srácok cikke szerint ez a rendszerszintű erőszak, amelyet muszlimok követtek el keresztény fehér (kis)lányok ellen, 1980 óta tartott. 1980… Istenem… 1980-ban harmadikos gimnazista voltam, és az volt a legnagyobb bizonyosság, hogy a Nyugat az ígéret földje. 1980-ban Hairt bámultunk, Hemingwayt, Kerouacot, Hellert, Woukot, Irwing Show-t, Ambrose Bierce-t, Camus-t, Sartre-ot, Semprunt olvastunk, akkoriban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában az Üvöltés, és még Allen Ginsbergről is elhittük, hogy nem egy szánalmas, nyomorult, beteg homoszexuális, hanem valaki. S mialatt mi itt, a Fal rosszabbik oldalán az illúzióinkat hizlalgattuk és dédelgettük, addig odaát muszlim gazemberek keresztény fehér kislányokat erőszakoltak meg csoportosan, a hatóságok pedig kussoltak, nehogy odalegyen a nagy multikulti.
Jó tudni: ez a Nyugat már a hidegháború utolsó harmadában megromlott, megbüdösödött, mert már akkor feladta önmagát. Minden, ami ma történik, már 1980-ban elkezdődött.
Például ez: „Lesújtó adat érkezett a spanyoloktól – Katalóniában a nemi erőszak miatt bebörtönzöttek több mint 90 százaléka bevándorló. Ez az adat azért lehet meglepő, mivel a régió összlakosságának a bevándorlók mindössze tizenhét százalékát teszik ki.
A Generalitat (Katalónia regionális kormányzórendszere) hivatalos adatai szerint 2024. június 30-án 8505 elítélt volt a katalán börtönökben. Több mint a fele, konkrétan 50,48 százalékuk külföldi, és nem szabad elfelejteni, hogy a bevándorló népesség Katalónia teljes lakosságának 17,24 százalékát teszi ki – írja a spanyol La Razón. A Spanyol Igazságügyi Minisztérium adatai szerint a szexuális erőszak és nemi erőszak esetében pedig még magasabb a nem spanyol nemzetiségű elítéltek aránya.
A katalán börtönökben e két bűncselekmény miatt elítéltek mintegy 64,2 százaléka bevándorló. Összesen 324 elítélt van, és közülük 208 külföldi. Legtöbbjüket már elítélték (69,14 százalék), 30,86 százalékuk pedig előzetes letartóztatásban van – számol be az E-Notícies.
Ha a nemi erőszak bűncselekményét vizsgáljuk, a bebörtönzött bevándorlók aránya 91,67 százalékra emelkedik.
Összesen 24-en vannak, ami a Katalóniában valaha mért legmagasabb szám. És közülük 22-en külföldiek. A többség (87,5 százalék) elítélt, és csak 12,5 százalék van előzetes letartóztatásban.”
És? Mindezek után csodálkozik még valaki?
Egy dolgot azonban jegyezzünk meg és ne felejtsük el soha: Magyarországon az elmúlt évben ráment a köztársasági elnök és az igazságügy miniszter a „nagy pedofilbotrányra”, vagyis arra, hogy kegyelmet kapott valaki, aki a vád szerint megpróbált segíteni egy pedofil igazgatónak, aki a rábízott kamaszokkal szemben követett el abúzust. Erre ment rá egy elnök és egy miniszter, és a megfelelő titkosszolgálatok segítségével hatalmas politikai vihart kavartak mindebből, lepedofilozták a teljes kormánypártot és a kormányt, tömegtüntetések törtek ki, s az volt a jelszó, hogy „odakint szörnyek járnak”.
Angliában évtizedeken át, szervezetten, tömegesen erőszakoltak meg gyereklányokat muszlim, pakisztáni állatok, a teljes rendőrségi és államapparátus, az ügyészség a legkülönbözőbb kormányok asszisztálásával, mondván, nehogy már „etnikai feszültség” legyen az ügyből. S az akkori illetékes ügyész ma Anglia miniszterelnöke.
Így tessék végig gondolni a dolgokat, s azt is, hogy ki hol él.
S persze azt is, amikor ideböfögnek nyugatról, hogy elmagyarázzák nekünk, mi a demokrácia meg a jogállam.
Mindenesetre, ha ennek a Nyugatnak maradt még valami ereje, akkor véget vet ennek. Ugyanis az utolsó pillanatban van. S a „véget vetés”, ha lesz, nagy valószínűséggel félelmetes lesz és szörnyű. Az elmaradhatatlan zavargásokkal és önbíráskodással fogja kezdetét venni. Mindaz be fog következni, amitől tartva a gazember angol hatóságok évtizedeken át eltussolták az iszonyatot. Nagyon helyes, következzen csak be. S mindjárt utána következzék azoknak a hatóságoknak, pártoknak, politikusoknak a könyörtelen és kegyetlen felelősségre vonása, akik mindezt megtették velük, a Nyugattal.
Persze, az is lehet, hogy semmi sem fog történni, és minden így marad. Akkor pedig vége van. És legyen is vége. És akkor ugyanott, Berlin keleti oldalán kezdjük el felépíteni a Falat, hogy megállítsuk a muszlim hordát. Tűzzel-vassal, fallal.
És egy utolsó javaslat: tessék gyorsan újranézni Tarkovszkij Andrej Rubljovát. Különösen a harangöntő részt. Ő már akkor tudta, milyen a Nyugat…
Borítókép: A The Independent montázsa az elkövetők egyik csoportjáról (Források: The Telegraph, Spiked, The Independent)