Ezt sem gondoltuk volna évekkel ezelőtt, egyszerűen a politikai józanság és tisztánlátás kényszerítette ki: ma tárgyalt Budapesten és a nyilvánosság elé is lépett Orbán Viktor kormányfő, egyben a Fidesz elnöke és Alice Weidel, az Alternatíva Németországnak (AfD) társelnöke, valamint kancellárjelöltje a február 23-i Bundestag-választások előtt.
Ha visszaemlékszünk az elmúlt évekre, nem történt ilyesmi. Sőt az AfD képviselői ma is a Mi Hazánk politikusával ülnek egy frakcióban az Európai Parlamentben, miközben pedig a német választások várható nyertese, a CDU/CSU pártszövetség meg Magyar Péterékkel.
Nem könnyű helyzet. De a mai találkozó mindent figyelembe véve előremutató volt: ismerkedő megbeszélést tartottak azok, akiknek egyre nagyobb szavuk van otthon. Így a számunkra kulcsfontosságú magyar–német kapcsolatokat is befolyásolhatják. Az AfD jobbszélén zűrös figurák is vannak, elhangzottak részükről vállalhatatlan nyilatkozatok. (Akkor is, ha hárommal osztjuk a liberális fősodor folyamatos nácizását.)
Lássuk be, nem ők az az ajándék, amelyre a Fidesz mindig is vágyott. Ám azáltal, hogy tizenhat éven át tartó kancellársága alatt Angela Merkel folyamatosan balra húzta a CDU-t, egyben légüres teret hozott létre a jobboldalon. A horror vacui, az üres tértől való iszonyat márpedig a politika világára is érvényes. Az így felszabadult teret az AfD töltötte be. A rá adott szokványos fősodorbeli reakciók pedig — bojkottáld, bomlaszd, nácizd! — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket; a párt a 2021-es eredményét megkétszerezve a szavazatok körülbelül egyötödére számíthat a jövő hét végén.
Az AfD-t ugyanúgy egyfajta karantén veszi körül Németországban, ahogy a Fidesz–KDNP-t is magába foglaló Patrióták Európáért frakciót is igyekeznek háttérbe szorítani az Európai Parlamentben. Ezt a németeknél tűzfalnak hívják.
Mégis oldódik az elszigeteltség, mert kiköveteli a napi helyzet. A Bundestagban például a minap a bevándorlásellenes párt szavazataival fogadtak el egy migrációellenes állásfoglalást, ami tabudöntögetés Németországban, és ki is váltotta a baloldal felháborodását. Mindenesetre az AfD politikáját többé nem vehetik félvállról a fősodorbeli erők, amelyeknek az összes próbálkozása kudarcot vallott eddig ennek a pártnak a kirekesztésére. Sok energiájukba került nemrég az is, hogy az egyes tartományi kormányokat az AfD kisakkozásával állítsák össze. Az AfD az energiapolitikában is a józanság hangja.
Orbán Viktor mindezzel kapcsolatban utalt a falak lebontására. Visszautalva a berlini fal 1989-es felszámolására is, ugyanakkor arra is emlékeztetve: nem bizonyult időtállónak a tűzfal, amelyet a fősodor az AfD-vel szemben emelt.
Európa jelenlegi migrációs, háborús és genderproblémáit látva nem lenne meglepő, ha az AfD-nek a mai találkozón túlmutatóan is dolga lenne utóbb egymással. Megcsináljuk! (Wir schaffen das) — hirdette Merkel a 2015-ös migrációs hullám idején. Németország kicsinálja önmagát (Deutschland schafft sich ab) — ez pedig Thilo Sarazzin botránykönyvvé lett bevándorlásellenes bestsellerének volt a címe. Ő nem volt AfD-s, de felvetésével sokak szívéhez utat talált.
A kérdés valőban az, hogy egy — ideig-óráig — németül beszélő Globálországban vagy pedig német Németországban akar-e élni a többség. Olaf Scholz távozó kancellár szinte büszkén beszél arról, hogy a népesség harmadát bevándorló-hátterűek teszik ki. A bukott német kormány programjának értelmében Németország sokszínű bevándorlótársadalom Ennek belbiztonsági, lakhatási és egyéb integrációs problémáit tehát oldja meg valaki más...
A magyar vezetés a kultúrájában magyar Magyarország mellett elkötelezett. Ez kapcsolódási pontot jelenthet az AfD felé, de hogy mi lesz ennek a kifutása, még korai megítélni.
Borítókép: A politikai kapcsolatfelvétel volt a célja Orbán Viktor és Alice Weidel mai találkozójának (Fotó: Polyák Attila)
