Platón szerint „A szertelen szabadság úgy látszik, szertelen szolgaságba csap át. Vajon a demokráciát is nem éppen annak túlhajszolása bomlasztja fel, amit épp a legfőbb jónak ítél?” Nyilvánvalóan nem Platón a mérce korunk demokráciagyakorlatának megítélésében, de a platóni mondatok is jól mutatják, hogy milyen régóta van napirenden a demokrácia meghatározásának/megvalósításának témája. Főként a politikai gyakorlat szokott eltérni a demokrácia elméleti hátterétől.
Az oly büszke, liberalizált legújabb kor erkölcsi szatírává vált, ahol a demokrácia alapját jelentő rend lassan nyomokban sem lelhető fel. Ausztriában győzött az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), de a kormányba nem sikerült bekerülnie, mivel a többi párt nem fogadta el politikai célkitűzéseit például a migráció kérdésében. Vagy maradva a német nyelvterületen, Németország is jó példa, hisz az idén tartott rendkívüli választáson az AfD második helyet szerzett a CDU mögött, de mégsem vele, hanem a levitézlett SPD-vel kezdtek a „kereszténydemokraták” (CDU) kormányalakításról tárgyalni.
A legelszomorítóbb mindenek között a romániai elnökválasztás esete, amelynek viharai ma is tartanak. Történt ugyanis, hogy Calin Georgescu független jelöltként indulva megnyerte az első fordulót, meglehetős döbbenetet és zavarodottságot okozva a romániai politikai elit köreiben. Igaz ugyan, hogy a tanácstalanságuk gyorsan tovaillant, és szomszédságunk politikai vezetése a nép akaratától függetlenül, nemes egyszerűséggel a forduló győztesét kizárta a további megméretésből. Ráadásul nem elég, hogy Georgescu nem indulhat a második fordulóban, szédült tempóban kezdték keresni annak indokát, hogy a nem kívánt személyt esetleg börtönben tudhassák valamiféle köztörvényes bűnelkövetés okán. A következmény: elégedetlen tömegek Románia utcáin, másrészt a háttérhatalom által kinevezett brüsszeli politikai elit helyeslése román társaik tette láttán. Vagyis győzött az európai új demokrácia.
Ez a felszín, amely az elmúlt évek tükrében nagyon nem lep meg senkit. Ez van, mit lehet ezzel kezdeni? – mondják mind többen elfásulva szeretett kontinensünk őslakosai közül. És ha mégsem ez van, hanem egy elképesztő csavar a sztoriban? Évekig ugyanis arról ment a diskurzus, hogy a háttérhatalom, a deep state, gazdasági erőtér, a világkormányt vizionálók kezükben tartják az összes ütőkártyát. Szóval ha így áll a helyzet, elképzelhetetlen, hogy feladják a megszerzett pozíciókat csak azért, mert Platón meg a többi elmélkedő filozófus kitalált egy fogalmat: demokrácia.
Operatív szemmel vizsgálva a folyamatot felrémlik egy sokkal egyszerűbb és tökéletesen hatékony terv: a „jut is, marad is” játékelmélettel való megtöltése. Az számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy módosítaniuk kell a gyors siker vízióján. A normalitást akarók tábora felébredt végre és próbál ellenállni. Még az Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump és csapata is tagadja a nemzetek nélküli élet koncepcióját, a gendert és például a fehér ember kiiktatásának vágyát.
Ezért a kimondhatatlan mennyiségű pénzzel rendelkező, a politikai elit nagy részét is magának tudó és mindenhol, főként civil végrehajtó hadtestekkel rendelkező mélyállam új stratégiába kezdett. Ez pedig nem más, mint az egyre nagyobb káosz, a felfordulás, a kezelhetetlen folyamatok, az elszabadult indulatok által vezérelt zűrzavar.
A társadalmak felhígításának legegyszerűbb megoldása, ha a rendet eltüntetik az átalakulás útjából. Hiszen káosz idején az ész szerepét az emóciók veszik át és bárhonnan is közelítünk, a végeredmény kezelhetetlen élethelyzet. Szerbiában utcán az emberek, hogy követeljék a háttérhatalom által elmozdításra ítélt kormány leváltását. Romániában pedig azért van tömegdemonstráció, hogy a mélyállam új jelöltjét tehessék a már levitézlett korábbi kedvezményezettek helyére, a hatalomba. Talán meglepő állítás, de még akkor is logikus, ha a jelenlegi román politikai elit még mindig nekik dolgozik, mivel nem érzékelik – és nem is szóltak nekik –, hogy változnak az idők. Csupán az a különbség a szerbiai és romániai helyzet között, hogy Belgrádban az ő csapataik, még a szomszédságban, Bukarestben spontán szerveződött tömeg demonstrál. Mindkét esemény egy dologban összeér: sikeresen létrejött a káosz, még ha két különböző módszerrel érték is ezt el. (Vélelmezhető, 2026 tükrében Magyarország sem fog kimaradni a provokált utcai zűrzavarból.)
A szivarfüsttől átjárt szobák mélyén megbújók felmérték, hogy itt az ideje lecserélni a kiégett, fantázia nélküli korábbi garnitúrákat – már ott, ahol ez szükséges –, és új arcokat felmutatni a népnek.
Ráadásul Európa azért van emblematikusan nagyobb veszélyben, mert a hiedelemmel ellentétben a deep state központja nem Amerika földjén rejtőzködik, hanem Londonban. Mindig is ott volt.
Az persze más kérdés, hogy miután Amerikát, főként a New Yorkban található Wall Streetet sikerült elfoglalniuk, felismerték, hogy számukra az az ideális, ha a külvilág az Egyesült Államokat minősíti a főgonosz lakhelyének. Így az igazi agyközpont rejtve maradt, és nyugodtan szőhette hálóját, bekebelezve az egész földgolyót. Hogy is volt a Bacsó Péter által rendezett A tanú című filmben? „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, Pelikán elvtárs.” Csak már világos, hogy kik fokozzák azt!
A szerző titkosszolgálati szakértő,
a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
