Egy HVG-cikkben arról olvashattunk, hogy Ukrajna felvétele csak egészen kis mértékben rontaná a kelet-közép-európai tagországok uniós pénzügyi helyzetét. Magyarországnak 2022-ben 4220 millió euró volt az EU-val szembeni egyenlege (ennyivel múlták felül az EU-s támogatások a befizetéseinket), és Ukrajna felvétele után ez az összeg 4031 millió euróra csökkenne.
A többi térségi tagország pénzügyi helyzete is hasonlóan alakulna: Csehországban 2648 millió euróról 2139-re, Romániában 5496-ról 5256-ra és Lengyelországban 11 141 millióról 10 357-re csökkenne az EU-val szemben fennálló pozitív pénzügyi mérleg. Ezzel szemben az ukrán felvétel pénzügyi terhének oroszlánrészét a gazdag tagországok viselnék. Franciaország negatív mérlege például 9584 millió euróról 12 740 millióra nőne, Németországé pedig 21 545 millióról 26 168 millióra.
Ezek megtévesztő adatok. Az EU költségvetésének nem az a kiindulópontja, hogy mennyivel kell támogatni a kevésbé fejlett tagországokat és mekkora legyen a fejlettebb tagok befizetése.
Azaz ha a szegényebb tagországok száma és súlya nő, akkor a gazdagabbaknak nagyobb hozzájárulást kell fizetni. Az EU költségvetésének döntő részét a tagországok GDP-arányos befizetései adják. Ebből származik a közös költségvetés csaknem hatvan százaléka. A többi bevételt az áfabevételek egy része és egyéb források adják.
A támogatások két fő formája az agrártámogatás és a vidékfejlesztés. Előbbi a fejlett nyugat-európai tagországoknak is jár: azt úgy tekintik, mint a tájvédelem fontos eszközét és a zsugorodó mezőgazdaságot a hagyományos életmód fenntartása szempontjából is támogatják. Továbbá el akarják kerülni a teljes importfüggőséget az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek terén. Itt tehát nincs különbség fejlett és elmaradott tagország között, Ukrajna belépésével a nyugatiak nem járnának rosszabbul, mint a keletiek – de az összes mezőgazdasági támogatás jelentős részét elvinné Ukrajna.
A támogatások másik nagy tétele a kohéziós alapok, amelyek az elmaradott uniós térségek felzárkóztatását szolgálják. Itt nagy átrendeződés lenne Ukrajna javára, de a fejlett tagországokat ez gyakorlatilag már nemigen érinti. Míg tehát az agrártámogatások csökkenése a mezőgazdaság arányában minden tagországot érintene, a vidékfejlesztési pénzek újraelosztása csak a kelet-európaiakat sújtaná.
Az elöregedő fejlett országok egyre nagyobb munkaerőhiányát az ukrán munkaerő-kínálat meg fogja oldani, nem kell majd a kockázatos bevándorlásra hagyatkozni. Az ukrán termőföld, az ásványkincsek és a nagy piac további kedvező lehetőségeket nyújtanak számukra.
Szó sincs tehát arról, hogy az ukrán belépés a fejlett országoknak nagyobb terhet jelentene, sőt – ennek egyértelműen az ellenkezője igaz! Az átlagos fejlettségi szint alatti tagok számára az ukrán belépés csak hátrányokkal jár majd. Érthetetlen, miért csak a magyarok tiltakoznak ellene – a többiek ennyire gyávák lennének?
Ukrajna felvétele elkerülhetetlenül napirendre tűzné az EU intézményi (kétsebességű integráció) és döntéshozatali (a tagállami vétó kiiktatása) reformját. Ez a változás hátrányosan érintené a nemzeti identitásra nagyobb hangsúlyt fektető tagországokat. Slusszpoén: a hivatkozott HVG-cikk ezzel a mondattal fejeződik be: „az Orbán-kormánynak 15 év alatt sem sikerült felkészítenie az országot egy ilyen versenyhelyzetre”.
A szerző közgazdász, társadalomkutató
