Tisza Párt: szégyen a futás, de hasznos

A gazdasági sokkterápia sokkolná a társadalmat.

Tisza Párt lakossági megszorítás hazugság 2025. 11. 29. 6:47

Gurmai Zita-díjra kellene felterjeszteni a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjeit! Olyan bátran menekülnek ugyanis a reménybeli politikusaik az újságírók elől, mint egykor Gurmai Szarvas Szilveszter barátom mikrofonja elől a Képviselői Irodaház sarkán.

Nagyon kínos az a produkció, amit politizálás címszó alatt előad ez a kompánia, élén Magyar Péterrel. A pártelnök ugyanis nyilatkozatstopot rendelt el a Patyomkinpártban.

A helyzet a következő: úgy tartanak előválasztást, hogy nincsenek vidéki szervezeteik, csak úgynevezett Tisza-szigetek, akikről viszont csak azt tudjuk, ha valamilyen balhé alakul ki velük kapcsolatban, akkor a Tiszának semmi köze hozzájuk, nem is ismeri őket a pártközpont.

Már az egész álelőválasztásba is egy megtépázott Tisza masírozott bele. Pedig a tervekben olyan szépnek tűnt minden: a Tisza applikációjával majd az egész országot lefedi, aktivisták százezreiről rendelkeznek napi információval, tudják, hol laknak, merre mozognak, hogy elérnek mindenkit, akit kell.

Csakhogy befuccsolt a nagy mutatvány, hiszen a kétszázezer szimpatizánsuk adatai kikerültek a netre. Ez óriási szervezeti és politikai blama volt egyszerre, hiszen erre az alkalmazásra építették az egész kampányuk háttértámogatását. Pont az i-betűn, hogy az ukrán fejlesztőn keresztül azt is megtudhatta ország-világ, hogy az ukránok nemcsak keresztül-kasul mászkálnak a kormányra készülő Tisza szervereiben, hanem egyenesen ők adhatják a tiszás őrséget, és a kapuk kulcsai is náluk vannak.

A Tisza ezzel azt a kevés hitelességét is elveszítette, amellyel még rendelkezett, de a saját bázisát is elbizonytalanította, hiszen még egy applikációt sem képesek botrány nélkül megcsinálni, hogyan vezethetnék az országot?

Így futottak tehát neki a jelöltállításnak, ami önmagában is óriási kudarc a procedúra átláthatatlansága, az egykori MSZP–SZDSZ-hez köthető vagy épp lelkes amatőr hatodik ligás jelöltek miatt. Azzal, hogy Magyar Péter bejelentette a nyilatkozatstopot, a saját pártjának vitt be egy újabb mélyütést. Egyértelmű, hogy ekkor már sejthetett valamit a következő eseményekből. Másnap ugyanis megjelent a drasztikus tiszás megszorítócsomag programja; erről nem szabad tehát nyilatkozniuk a tiszás indulóknak. Ezt a politikai narratívát már régóta építették, de először a legőszintébben Tarr Zoltán alelnök fejtette ki Etyeken. Ha beszélnének a programról, belebuknának, de majd a választások után mindent lehet. Ez a pikírt cinikusság nyomban a gyurcsányi hazug magasságokig repítette a pártot.

A mostani átfogó, több száz oldalas tervezet mindent elmond a párt mögött álló szellemi háttérről. Valójában a jelöltjelöltek nem fontosak, őket tényleg csak bábunak állítja ki Magyar Péter, akiket kénye-kedve szerint mozgathat majd, hiszen neki köszönhetik a parlamenti helyüket. A lényeg az a gondolkodói hátország, amely ezt a neoliberális gazdasági sokkterápiatervezetet megalkotta. Ők az az egykori SZDSZ-es, szocialista mag, amely 2010 előtt is irányította az országot.

Most ugyanez a banda akar visszatérni a kényelmes pozíciókba és újra átvenni az ország irányítását.

Ők adták el az országot a privatizáció időszakában is a külföldnek, ők lettek a globális liberális hálózat hazai vezetői, az ő gyermekeik, rokonaik, a hozzájuk kapcsolódó struktúrák állnak a tiszás rajtvonalnál. Ezek semmi máshoz nem értenek, csak a romboláshoz. Ez a destruktív, bürokrata akarnokság süt a Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram című szövegükből is. Már maga a cím is brüsszelita nyelvhasználattal született. Azt pedig, amit tartalmaz, még Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is megirigyelné.

Az évente 1300 milliárdos megszorítást – amely összességében 3700 milliárdos többletbevételt biztosítana az államnak – jelentő tervezet tömeges elszegényedést, munkanélküliségi válságot, teljes létbizonytalanságot teremtene. A befolyt pénz nagy része pedig mehetne Ukrajnába. A program iránya egyértelmű, Brüsszel és a globális tőke érdekei mozgatják a Tiszát.

Csak néhány elemére térek ki a csomagnak. Több millió embert érintene hátrányosan az szja rendszerének háromkulcsossá változtatása, a családi adókedvezmények csökkentése, a vagyonadó bevezetése, az ekho adózási forma megszüntetése és a kata drasztikus átalakítása. Az pedig egyenesen katasztrófával érne fel, ha az állami egészségügyi szolgáltatásokat fizetőssé tennék, és kötelezővé tennék a magánnyugdíj-pénztári tagságot. Ez utóbbi változtatási elképzelések nyilvánvalóvá teszik, hogy a Tisza a külföldi globális tőke pártja.

Amennyiben mindehhez hozzávesszük a rezsicsökkentés eltörlésének tervét, akkor nagyon sokan anyagi értelemben szinte szó szerint lenullázódnának. Mivel a társadalom nem csak számok halmaza, az életkörülmények romlása óriási feszültségeket okozna.

A munkanélküliség lassú méreg, az érintett, teljes családok jövőjét veszélyeztető élethelyzet. A csalódottság, a kiábrándultság a semmittevés – a korábbi tapasztalatokból merítve – az alkohol rabjává teheti a szülőket, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Az ilyen roncstársadalomban megnő a bűnözés, a segélytől való függő viszony pedig új kerülő utakat jelölhet ki. Ennek dominóhatása lenne, a közbiztonság romlása is elkerülhetetlenné válna. Mindez már lejátszódott az országban 2010 előtt, hosszú, nehéz évekbe került kilábalni ebből a válságból.

A gazdasági sokkterápia tényleg sokkolná a társadalmat. Az elmúlt tizenhat év anyagi biztonsága egy pillanat alatt szertefoszlana, súlyos megélhetési válságba sodorva a magyar családokat és nyugdíjasokat. Nagyon úgy tűnik, hogy a Tiszán keresztül káoszt akar teremteni Magyarországon Brüsszel.
A választás tétje tehát leegyszerűsödött: biztos, nyugodt növekedés vagy külföldi érdekeket szolgáló neoliberális rablógazdálkodás.

Aki ilyen programot kiad a kezéből, az nem való az ország vezetésére, leginkább önmagában is nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Mindenki jobban járna, ha a Tisza Párt elnöke és jelöltjei tényleg követnék Gurmai Zita korábbi példáját, hiszen szégyen a futás, de hasznos.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője