Remélhetőleg hamarosan bekövetkezik a Fidesz újabb kétharmada vagy legalábbis magabiztos győzelme. Utána sem kezdődne el azonnal a lampionos kerti mulatság, de legalább megteremtődne annak az esélye, hogy átvészeljük ezeket a zűrzavaros időket. Az ellenkező kimenetelbe bele sem merek gondolni. Bekkeltem már eleget, semmi kedvem egy újabb rémálomhoz. Túlélni Kádárt, Hornt az SZDSZ-szel súlyosbítva, Gyurcsányt és Bajnait felért egy kalandtúrával. 

A Holdról vagy annak közeléből nélkülük is elég sötét a kép.

A húsvéti üzenet viszont világos volt. Aljas és szimbolikus. Robbanóanyag a Vajdaságban. Még szerencse a soha nem látott jó viszony a déli szomszédokkal. Miként egyébként az északiakkal is. Illetve szerencse a fenét. Tudatos építkezés. Többek között ezt akarják szétrobbantani. Mindenesetre volt mit mesélni J. D. Vance-nek. Hogy van kinek, az sem a szerencse műve. Csak szokás szerint az lett, úgy történt, ahogy Orbán Viktor gondolta és mondta. De ha már Vance. A napokban, mivel véletlenek nyilván nincsenek véletlenül, beleakadtam egy filmbe, aminek a létezéséről sem tudtam, holott lehetőségeimhez mérten igyekszem tájékozódni.

Bizonyára nem voltam elég figyelmes, de az is elképzelhető, hogy valami miatt Hollywood nem csapott körülötte túlságosan nagy zajt. A mű címe Hillbilly Elegy (itthon Vidéki ballada az amerikai álomról címmel futott), és Ron Howard rendezte Vanessa Taylor forgatókönyvéből. Az igazi érdekesség az, hogy J. D. Vance 2016-ban megjelent azonos című emlékirata alapján. 2020-ban mutatták be Amerikában korlátozott számú moziban (ha jól emlékszem, nálunk egyben sem), a kritika lehúzta, aztán felkerült a Netflixre, és miután Donald Trump alelnöknek választotta a szerzőt, egyre több nézőhöz jutott el a híre. Persze nem annyihoz, mint az agya­ment sorozatoké, de egy kisvárosi ballada ritkán robbant kasszát. Holott a film nagyszerű, ám ennek ellenére három jelölést is kapott Arany Málna díjra. A legrosszabb rendezésért, a legrosszabb forgatókönyvért, és még a szenzációsat alakító Glenn Close-t sem kímélték mellékszereplőként.

Amelyből kiderül, hogy az alelnök úr gyermek -és ifjúkora zűrös körülmények között telt. Nehéz anyagi körülmények, drogos édesanya, fiatalkori balhék (autóelkötés, bolti lopás és egyebek) és sorolhatnánk. Vance nem dramatizálja túl az eseményeket, nem sajnáltatja magát, őszinte és realista. Megtudjuk, hogy a későbbiekben tengerészgyalogosnak állt, szolgált Irakban, majd főiskolára ment, és három állást vállalt, hogy jogot tanulhasson a Yale-en. Ez már így is maga a megvalósult amerikai álom, és hol van még az alelnöki szék!