Ha rajtam múlna, okulásként levetíteném a filmet a magyar gimnáziumokban (hátha leesik valami) és az Európai Parlament képviselőinek. Utóbbiak megvilágosodásában ugyan nem reménykedem, de a szövegértés okozta szégyenérzet talán megjelenne nyomokban, mint a váratlan szója és mogyoró a félkész ételben. 

Egyébként Ron Howard nevéhez fűződik többek között az Apollo 13 című film is. Hogy az Artemis–2 küldetésről készül-e majd mozi, azt ugye még nem tudhatjuk, viszont tény, hogy a misszió elstartolt, és ezáltal több mint fél évszázad után ismét emberek kerültek a Hold közelébe.

Riasztó, de magam már Armstrongékat is láttam. Fekete-fehérben, a gangon szorongva, mert a szomszéd úr, akinek egyedül volt tévéje az emeleten, kitette a készüléket a közösbe. Ebből is látszik, hogy az emberiség ötven év alatt felfoghatatlan utat tett meg és járt be, egészen addig, hogy a mostani expedíció lenyűgöző felvételeit bárki nézegetheti, követheti az interneten.

És furcsa állat az ember. Miközben benn ragadt a kőkorszakban, amennyiben ezekben a percekben is kéjjel öldösi a másikat, az Orion űrkapszula négyfős legénysége olyan messzire merészkedik, ahol ember eddig még sohasem járt. És még egy egyszerűnek induló, ám lassan szintén világméretű jelentőséggel bíró országgyűlési választásra is úgy készül, hogy (a végletekig lecsupaszítva a dolgot magát) van, aki az életre szavaz, és akadnak olyanok, akik a halálra. Hogy mindebből mi látszik majd a Hold közeléből, hamarosan kiderül.