Ifjúkorom delén, az 1980-as években ismerhette meg az én korosztályom John Steinbeck regényét, mely Rosszkedvünk tele címmel jelent meg, s részben a sokak által vágyott sikerről, s a még többek által óhajtott vagyonosodás elérésére áldozott erőfeszítésekről szólt, meg a pozíciók fontosságáról a karrierépítésben. Irodalomtörténészek úgy ajánlották annak idején a könyvet, hogy az a meggazdagodás mítoszát kísérli meg elemezni és bírálni.

A meggazdagodás mítosza és vágya ma is sok-sok ember mindennapjait jellemzi, hiszen tagadhatatlan, hogy jelen időben a pénz bűvöletében élünk, s ez bizony sokakat képes elbolondítani, mi több, tönkre tenni is. A könyv máig kapható, ha jól tudom, ezért nem is írnék róla többet, hiszen én a rosszkedvünk áprilisáról óhajtottam írni, tehát finoman szólva eltulajdonítottam a címet egy világhírű írótól, bár ő télről írt, én meg áprilisról írok most.

Mert van okunk a rossz kedvre. Minap egy olyan ember győzött az országgyűlési választásokon, akiről eleddig jót nemigen írt senki. Kezdve a családját bántalmazó cselekedeteitől, folytatva a szórakozóhelyeken elkövetett törvénytelen megnyilvánulásain át a jelen időszakban bemutatott pökhendi és modortalan viselkedéséig. Magyar Péter éppen elég bizonyítékot tálalt elénk azért, hogy rosszkedvűek legyünk. És sajnos többek rosszkedvűek is lettek, mert ehhez elég volt az a végtelenül pökhendi, modortalan magatartás is, melyet az újdonsült miniszterelnök a közszolgálati sajtóval, no meg a köztársasági elnökkel kapcsolatban eljátszott. Van tehát okunk a rossz kedvre, mint mindig, ha azzal kell szembenéznünk, hogy a normális viselkedés, a tisztességes és a másoknak tiszteletet megadó magatartás eltűnik a közéletből. Mostantól úgy tűnik, ez a „trendi”. Kivált olyan világpolitikai helyzetben, amelyre immár jó ideje a hazugságáradat jellemző.

Nem hozakodok most elő az unió törvényellenes cseleivel, Ursula von der Leyen Covid-vakcinás, ám szó nélkül eltűrt hátsó szándékú szabálytalanságaival, és egyéb felháborító döntésekkel, hiszen ezek ismertek, és van belőlük elég, s jószerével mind következmények nélküli és elítélendő cselekedet. Miként azt is el kell viselnünk immár, hogy hazugságáradatban fuldoklik a világ, jó ideje. A feldíszített, kihímezett hazugságáradat nem ismer határokat, miként a globalizáció mohósága sem. Ez különösen a kis országok állampolgárait érinti, s mi, magyarok céltáblák vagyunk. Már csak az esetenként megtett, unióval szembeni lázadásaink miatt is kihúztuk a gyufát jó néhányszor. Hogy a következő hónapokban és években lesz-e erre lehetőségünk, azt nehéz megjósolni.