Oly régóta etetik már hollywoodi rém- és kémmesékkel a nagyérdeműt, hogy a globális meseipari művek elérkezettnek láthatta az időt a közönség tesztelésére: bevesz-e effajta történeteket valóságos események magyarázataként? A liberális euroatlanti média két zászlóshajója és leleményes civil oknyomozók áldozatos munkával felgöngyölítették a demokrácia orosz élharcosát elemészteni próbáló titkosszolgálati összeesküvés szálait. Néven nevezték a gonosz ellenséges ügynököket. Sőt a főhős személyes zsenialitásának köszönhetően egyikükből részletes feltáró, beismerő vallomást is kicsikartak. Így működik, kérem, az élenjáró demokratikus tényfeltáró sajtó, és nem mellesleg ilyen balfácánokból áll az újgonosz birodalmának titkosszolgálata.
Azt, hogy az orosz biztonsági szolgálat egyik különítménye mérgezte meg Alekszej Navalnijt, úgy tessék elképzelni, hogy évek óta ott ólálkodnak körülötte, harminc alkalommal ugyanazon a repülőgépen ülve bejárták vele a nagy Oroszországot Pétervártól Habarovszkig. Csupa magasan képzett orvos és vegyész, a vegyi fegyverek specialistái, zsebükben a világ legveszedelmesebb harcászati idegmérgével, aminek az említésétől is legyek módjára hullanak az emberek, csupán csak, mint nemegyszer kiderült, a kiszemelt célszemélyeken nem fog a méreg.
E bravúros tényfeltárást mobil távközlési adatok, repülőjáratok utaslistái és „más források” elemzése segítségével sikerült véghezvinni. A túl kevés kémhistóriát fogyasztó honpolgárok kérdezhetnék, hogy ugyan hogyan jutnak (ha jutnak) hozzá nyugati és orosz társutas „tényfeltárók” orosz távközlési adatokhoz és utaslistákhoz – hacsak úgy nem, ahogy az orosz hivatalosságok gyanítják: nyugati titkosszolgálatok közreműködésével. Amelyeket persze csakis az igazság kiderítésének elementáris vágya sürget, hogy segítséget nyújtsanak a tények szorgos feltáróinak. Ezért aztán az igazat és csakis az igazat mondják el nekik.
Némi kétség azért felmerülhet azzal kapcsolatban, hogy az orosz biztonsági ügynökség tevékenységét ilyen polgári adatbázisok segítségével egyáltalán követni lehet-e. Anyagilag nem túl jól eleresztett kis hazánk szakemberei is munkájuk során zárt célú rendészeti hálózatot használnak; nyilván csak éppen az orosz titkosszolgálatok tagjai kommunikálnak könnyen lehallgatható közönséges mobiltelefonokkal. S emellett az amúgy hallgatag ügynökök egyből szószátyárságig beszédessé válnak, szóba állnak bárkivel, aki e polgári telefonjukon egy jól hangzó orosz (ál)néven mutatkozik be nekik, készségesen megosztva műveleti tevékenységük minden részletét. Így például elárulják, hogy a mérget a célszemély alsónadrágján keresztül igyekeztek célba juttatni.
