Felháborítóan alaptalan a német külügyi államtitkár, Michael Roth antiszemitizmusvádja hazánk, a magyar emberek ellen. Megnyugtató viszont, hogy a magyar kormány a leghatározottabban visszautasította a képtelen, már dögunalomig, könyökkoptatásig ismert és soha, semmilyen halovány konkrétummal alá nem támasztott, gyomorforgató vádat.
Érdemes azonban felhívni egy új szempontra a figyelmet, amely ha nem is mossa tisztára a hebehurgya szociáldemokrata politikust, ám árnyalhatja a meg- és elítélését.
Hisz a hű Soros-szövetséges Roth úr olyan szűkszavúan, kurtán-furcsán – mondhatni kurz und schlecht – fejtette ki véleményét, hogy nem lehetünk biztosak abban, pontosan kikre értette az antiszemitizmus magyarországi erősödéséről szóló rágalmát.
Mi van akkor, ha László Imre összellenzéki, amúgy Gyurcsány-párti, DK-s újbudai polgármester penetráns Hitler-méltatása indukálta jelentős részben Roth ellenünk való kirohanását? Hisz azt csak a hazai baloldal nyeli be úgy, mint kacsa a nokedlit, hogy a dicsőítés, amelyben azt ecsetelte, hogy a Führer megérdemelte a Time magazinnál 1938-ban az év emberévé választást, élete legrosszabb mondata volt. Már ott kezdődik a hibalajstrom, hogy nem egyetlen mondat volt, hanem több, egész kis mondatfüzér, kinyilatkoztatás, retorikai elemekkel megtűzdelve. „Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá a világgazdasági válság után” – vallotta meg addig magába fojtott, kifelé titkolt rajongását László Imre. A baloldali polgármesternek, DK-s élpolitikusnak tehát az a korszak tetszett, amikor már halomra verték, sőt öldösték a zsidókat, megszállták Ausztriát és már réges-rég, 1933-ban erőszakosan megszavaztatták az SA-rohamosztagosok által körbevett Reichstaggal, a megfélemlített és kiszelektált birodalmi képviselőkkel a felhatalmazási törvényt.
Mesélje már el László kerület- vagy körzetvezető, melyik mondata volt, amelyet a többivel ellentétben ma már a felhördülés hatására rossznak tart? Az, hogy „Meg”? A többivel pedig nincs is semmi gondja a DK-s pártszolgálatosnak? De mi van akkor, ha a németeknek mégis van gondjuk azzal, hogy egy magyarországi politikus nyílt színen dicséri a világot lángba borító náci pártvezért? Főként úgy, hogy pár napra rá pedig Nelson Mandela helyett Josef Mengelét, a tömeggyilkos, emberkísérletei révén hírhedtté vált szörnyorvost emlegette a vídiaeszű DK-s pártember egy tévéstúdióban, mint akiről teret lehetne a XI. kerületben elnevezni, majd csak a műsorvezető jóindulatú helyreigazításának hatására helyesbített? Mi lett volna, ha kollégánk nem szól? Akkor ma már Josef Mengele park díszlik Újbudán puszta tájékozatlanságból? Vagy neki is kijárt volna a megtiszteltetés „a munkája alapján, amit kifejtett”?