Baloldali emberjogok: az abortusz jó, a halálbüntetés rossz

A baloldali, abolicionista értékrend szerint a bűnözés társadalmi meghatározottság eredménye.

USA-ABORTION/ALABAMA Fotó: Michael Spooneybarger Forrás: Reuters

Tehát a kereszténységnek semmi köze a halálbüntetést eltörlő ideológiához, annál is inkább, mert már az elejétől fogva elítélte az abortuszt, a gyilkosság egyik megnyilvánulását. A baloldaliak viszont egyrészt pártját fogják a gyilkosoknak, a bűnözőknek, másrészt társtettesek az anyaméhben fejlődő ártatlan magzatok meggyilkolásában. Erkölcsi mércével nézve döbbenetes a nyugat-európai államok következetlensége: a halálbüntetést tiltják, az abortuszt meg támogatják és megkönnyítik az alkalmazását. A halálbüntetést megtagadó államnak el kellene utasítania az abortuszt és az eutanáziát is.

Fotó: Michael Spooneybarger / Reuters

A kereszténységtől fényévre található, de vallásos visszfényű abolicionista ideológia átvette a kommunizmustól a földi megváltás egyetemes projektjét: az emberi jogok vallását. Az emberi jogok klasszikus felfogásának, a polgári demokratikus társadalmak szabadságideáljának át kellett adna a helyét egy olyan parancsolatnak, amely megszállottan kutatja és üldözi azt, amit ő diszkriminációnak nevez Európában. Eközben az alanyi jogot pajzsul használva a többségre erőlteti az elkényeztetett egyének ötletszerű követeléseit mint jogot.

A baloldal emberjogi kiszámolós játéka napjaink humanista szereposztásában érhető tetten. Divatos szertartásuk szabályait a jogá­szaik rögzítik és a médiájuk kürtöli világgá. A haladás utópiája – amelynek nevében játszadoznak Európa jövőjével – a keresztény tanítást meghamisító eretnek mozgalmakból származik. Az ember magánéletének és szertelen vágyai­nak szentségét istenítő eretnek tanok felforgatták az emberi együttélés játékszabá­lyait, a hagyományos értékrendet. A középkori eretnekek dicsőítették először a forradalmakat, amelyek fényes jövőt, földi paradicsomot hoznak közénk. Az egymással is versenyző eretnekségek közös vonása annak tagadása, hogy a gonosz az emberben lakozik.

Az eretnekek azt hirdették, hogy a bűnelkövető külső erők – a rosszul teremtett világ, az egyenlőtlen társadalom stb. – áldozata. Ezért ártatlan a gyilkos is. Ez járult hozzá végül a bűnözők iránti megértéshez és szimpátiához, ami aztán a halálbüntetés eltörléséhez vezetett.

Az igazságszolgáltatás elfajulását kikényszerítő bűnözőpárti ideológia a régi eretnekségek bűnöző iránti elfogultságát ülteti gyakorlatba, sőt továbbmegy a halálbüntetés elutasításán. Az életfogytiglani büntetésből már harminc, aztán húsz év lett, majd jó magaviselet után a tettes hamarosan ki is szabadulhat, hogy ismét gyilkolhasson. Ha a bűnözőt pusztán a társadalom áldozatának tekintjük, a társadalomtól, annak többségétől elvesszük a büntetés jogát. Nekünk csak az a ránk szabott feladat marad, hogy megértsük, vigasztaljuk, pátyolgassuk a bűnelkövető sérült lelkületét. A bűncselekmény megbüntetése ellen fellépő „haladó” ideológia – miközben leszereli és védtelenné teszi a többségi társadalmat – folyton az emberi jogokra hivatkozik, pontosabban arra, amit kipreparál magának belőle, és aminek lényege: védelmet adni a bűnözőnek, a gyilkosnak. A büntetésellenes humanitárius ideológia csak velük és társadalmi rehabilitációjukkal törődik, az ő büntetőrendszerüknek ez a központi célja, feladata. Nekünk pedig marad a gyertyagyújtás a gyilkosság helyszínén.

A halálbüntetés eltörlése eltávolította a büntető-igazságszolgáltatás zárókövét, amely az összes többi ítéletet értelmét adta. A halálbüntetés eltörlése sokkhullámot okozott, és minden szinten növekvő büntetlenséget eredményezett a gyilkosok, a bűnözők számára. Franciaországban a laza igazságszolgáltatás gyakran és időnap előtt szabadlábra helyezi a bűnözőket és az együttélés szabályait betartó állampolgárok rafinált bántalmazóit, szinte felhatalmazva őket tetteik megismétlésére. Az emberi jogokra történő sajátos hivatkozás, a bűnözőknek nyújtott jogok szaporítása, az elnéző intézkedések sorozata nem más, mint a közbiztonság ellen működő szörnygépezet, amely aláássa az állam főhivatását: a tisztességre törekvő állampolgárok védelmét.

A szerző író, esszéista, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem professzora