Egyre távolabb a brexitkompromisszumtól

Nem túlzás azt állítani, hogy Theresa May távozásával valószínűleg a legveszélyesebb helyzet állt elő a szigetországban, ugyanis tényleg bármelyik brexit-forgatókönyv bekövetkezhet.

Brexitellenes tüntető a londoni parlamentnél Fotó: MTI/EPA/Will Oliver

Hosszú hónapokig tartó találgatások után bejelentette távozásának pontos időpontját Theresa May, akit a brit sajtó az utóbbi időszakban nem túl nagyvonalúan csak Maybotként (May és a robot szó keresztezéséből született sajátos megnevezés) emlegetett. Az Egyesült Királyság második női miniszterelnökének távozása egyáltalán nem sikerült robotszerűen: May könnyek között búcsúzott, miközben az internet népe sorra gyártotta az őt kifigurázó mémeket és videókat. Pedig nagyot tévednek, akik azt várják, hogy a kormányfőcsere egy csapásra megoldja majd a brit politikai patthelyzetet.

Theresa May ugyanis csak egy tünet, és nem maga a probléma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e sorok írásakor már legalább hét, a brit miniszterelnöki székbe vágyó konzervatív politikusról volt biztos értesülés, de a londoni sajtó úgy tippeli, hogy végül akár több tucat tory is megméreti majd magát a párt vezetéséért folytatott küzdelemben.

A legismertebb közülük Boris Johnson egykori külügyminiszter és londoni expolgármester, akinek a megválasztásától nem amiatt kell tartanunk, mert már bizonyította, hogy nem igazán mozog otthon a diplomácia világában (egy versben vérig sértette a török elnököt, egy másik alkalommal pedig az Európai Uniót hasonlította a Harmadik Birodalomhoz). Johnson a brexit egyik korai reklámarcaként mindent megtenne a szigetország EU-ból való kiszakítása érdekében, így May bejelentését követően máris azzal kezdett kampányolni a konzervatív táborban, hogy így vagy úgy (értsd: megállapodással vagy anélkül), de októberre a britek már nem lesznek az Európai Unió tagjai.

Theresa Mayt lehet rossz politikusnak bélyegezni, hiszen valóban nem végezte el a neki szánt feladatot, de azt kitűnően vette észre, hogy a brexit végrehajtásához kompromisszumot kell találni – a kompromisszumkésznek egyáltalán nem mondható brit politikában.

Ugyanez Boris Johnsonról vagy Nigel Farage-ról nem mondható el: ők mereven ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, ami brexitügyben nem éppen erény. Ma ugyanis biztosan állíthatjuk, hogy három évvel ezelőtt semelyik oldal – sem Brüsszel, sem pedig London – nem mérte fel az unió hátra hagyásának pontos következményeit. Csak több mint két évvel a végzetes referendum után kezdtek el azon gondolkozni, hogyan is lehetne elébe menni a brexit miatt bekövetkező határ menti dugóknak, vagy hogy mi történik akkor, ha egyes élelmiszerekből hiány lesz majd. A legégetőbb, és gyakorlatilag a kilépési tárgyalásokat is bedöntő ügy végül az Ír-szigeté lett, pedig a 2016-os népszavazás idején még mindenki az esetleges skót függetlenedést emlegette vízválasztóként.

A brit kilépés körüli bonyodalmakat ilyen szempontból akár a most befejeződött európai választásokhoz is hasonlíthatnánk: 2019-ben már túlságosan is nyilvánvaló volt, hogy az ­Európai Parlament összetétele a 2014-es erőviszonyokat tükrözi. Más kérdések foglalkoztatták öt évvel ezelőtt az európaiakat, és mások most a slágertémák. Nemrég a londoni parlament tövében egy fiatal ápolónő arról mesélt: a brexitre szavazott, de csak most – amikor megkezdődött az európaiak szigetországból való kivándorlása – látja igazán, hogy égető szükség van a jól képzett munkaerőre.

Theresa May utolsó utáni brexitajánlata pedig, amely lehetőséget teremtett volna egy második EU-tagságról szóló népszavazásra, épp ennek a felismerése. Bár a kormányfő évekig hangoztatta, hogy a brexitet végre kell hajtani, mert a demokrácia megcsúfolása lenne, ha semmibe vennék a polgárok döntését, napokkal a lemondása előtt tálcán kínálta a nagybetűs kompromisszumot.

Nem túlzás állítani, hogy May távozásával viszont a legveszélyesebb helyzet állt elő a szigetországban, ugyanis tényleg bármelyik brexitforgatókönyv bekövetkezhet. Ugyanott tartunk, ahol 2016. június 24-én, amikor egy egész kontinens értetlenkedett a brit népszavazás eredményén. Kiszámíthatatlan és merész húzás lenne, ha Boris Johnsonra bíznák a világ ötödik legnagyobb gazdaságának kivezetését az EU-ból, de az is lehet, hogy egy brexitellenes politikus kapja meg a hálátlan feladatot. Utóbbi esetében egy újabb Theresa May kerülne a miniszterelnöki székbe, ráadásul az óra is tovább ketyegne az október 31-ig esedékes kilépésig.

Ha hinni lehet a brit sajtónak, a konzervatív párttagok zöme jelenleg azon az állásponton van, hogy el kellene húzni a brexitet, de legszívesebben az EU által szabott, szerintük túl szigorú feltételeket is mellőznék. Utóbbira biztosan azt mondaná az átlag brüsszelita, hogy márpedig nem lehet válogatni, a tagság feladásának következményekkel kell járnia. Május 27-én, egy nappal az európai parlamenti választások után viszont már azt sem tudjuk biztosan, hogy mennyire képlékeny Brüsszel álláspontja brexitügyben.