Eltiporják Trumpot és az elnökségét

Sokkoló hatású kép, ahogy a haldokló Ashli Babbitt testét elhagyta az élet.

Washington, 2020. október 27. Az újraválasztásáért induló republikánus Donald Trump amerikai elnök a sajtó képviselõinek nyilatkozik, mielõtt egy kampányrendezvényre indul a washingtoni Fehér Házból 2020. október 27-én. Az elnökválasztást november 3-án tartják az Egyesült Államokban. MTI/EPA/Jim Lo Scalzo Fotó: Jim Lo Scalzo

Felkavaró képsorok járták be a világsajtót, amelyeken a Capitolium épületében agyonlőtt Ashli Babbitt haláltusája látható. A 35 esztendős nő először a földre esik, majd meglepődve tudatosul benne, hogy meglőtték. Mivel a légierő veteránja volt, valószínűleg sejthette, hogy halálos sebet kapott, a felvételen látható is, amint ijedten szemléli magát, majd egyre üvegesebb tekintettel mered maga elé, míg magatehetetlenné nem válik. Végül a kórházban halt meg.

Az épp kihunyó élet látványa sokkoló hatású, ahogy telnek a másodpercek, hasonló azokhoz a képsorokhoz, melyeken az 1968-as merényletben lelőtt Robert Kennedy küzd reménytelenül az életéért.

A törvényhozás washingtoni épületének megrohamozása innentől vált igazán tragikussá, és később kiderült, további három tüntető és egy rendőr is meghalt a harcok során. Bár a felvételeken jól látható, hogy Ashli Babbitt fegyvertelen volt, az épületőrség egyik tagja célzott, közeli lövéssel ölte meg. Hamar megtalálták az igazi felelőst: Donald Trumpot okolják szerte a világon, még a jobboldalról is, több korábbi szövetségese is őt hibáztatja, a közösségi médiában példátlan módon tüntették el a Trump-fiókokat. A fősodratú vélekedés szerint azért Trump a főbűnös, mert kitartóan azt állította, hogy csalás történt a novemberi választásokon, és a visszaélések miatt nem ő lett az elnök. Ezzel pedig fellázította híveit.

Az láthatóan senkit nem zavar, hogy Trump sose mondott olyat, hogy meg kell ostromolni a Capitoliumot. Azt viszont mondta, hogy a csalás miatt nem fogja elismerni a vereségét. Ennyi a bűne. Ennyi a bűne? A vért kívánó liberálisok szerint nem. Amióta Donald Trump öt éve feltűnt az amerikai politikában, egészen elképesztő mértékű, koncentrált gyűlöletcunami árad felé. Hogy 2016-ban elnökké választották ekkora ellenszélben, voltaképpen maga volt a csoda. A liberális elit folyamatosan szórta rá a mocskot, és ebben partner volt néhány illusztris konzervatív is.

Elsősorban nem józan érvekkel támadták: rendre az alpári, becsületsértő akciók vitték a prímet. Napi szinten kívánták a halálát, vérben úszó, levágott fejével pózoltak (majd bocsánatot kértek, de aztán mégsem), vicces karneválon hágatták meg a Szabadság-szoborral, napestig lehetne sorolni a gusztustalan liberális megnyilvánulásokat. Higgadt értékelések alig jelentek meg vele kapcsolatban, éppen ezért egy adott konkrét üggyel kapcsolatban ritkán kapott kitartó kritikát (a kivételt talán a koronavírus kezelése jelenti), az ellene folyó kampánynak a kezdetektől egy mondanivalója volt: ezt az embert el kell tüntetni a hatalomból, mert tönkreteszi Amerikát, sőt az egész világot.

Már az Egyesült Államoknak a párizsi klímaegyezményből történő kiléptetését sem nagyon róják fel neki egy ideje, pedig akkortájt valami olyasmi volt az uralkodó álláspont, hogy David Attenborough, Leonardo DiCaprio és Jane Goodall már épp megmentené a bolygót, de ez a szőke (szőke!) torzonborz figura elpusztítja az életet. Majd egy jól megtervezett akció részeként a csúcsra járatták a Black Lives Matter-kampányt. Igaz, hogy Barack Obama idejében is videóra vettek több, afroamerikaiak ellen elkövetett vélt vagy valós rendőri túlkapást, no de Obama nyakába azért mégsem lehetett mindezt varrni. Trumpéba igen!

És mi, akik a magyar politikában is megéltünk már jó néhány dolgot: kereszténygyűlöletet, Szent Korona-gyalázást, tőrőlmetszett kommunisták európai demokratává válását, gyurcsányi rendőrterrort, harc közben leesett biztosítótűt, amely az azonosítószámot tartotta, olyan felháborító dolgokat, amelyeknek nem volt következménye, képzeljünk magunk elé egy átlag amerikait.

Egy átlag amerikait, aki azt látja, hogy az elnököt hazugságokkal és aljas módon támadják, hogy történelmi szobrokat döntenek le, üzleteket fosztogatnak, autonóm zónákat alapítanak, alapvető értékeket kérdőjeleznek meg, és ezeknek a dolgoknak az ég egy adta világon semmi következménye nincs. Naponta gyújtogathatták az antifák az amerikai lobogót gond nélkül, de amikor a Proud Boys vezetője BLM-zászlót égetett, azonnal lekapcsolták a hatóságok.

A brutális kettős mérce, amit a liberálisok alkalmaztak, nálunk is ismerős, de az Egyesült Államokban a korábbiakhoz képest új szintre emelték.

És gondjuk volt arra is, hogy Trumpot az egész világ előtt lejárassák. A demokraták itteni lerakatai, a 444 és a Nincs másik Index-Telex gőzerővel gyalázta ugyanolyan lendülettel Trumpot, mint amerikai elvtársaik. Trump 2016-os győzelme a világtörténelem egyik legnagyobb trollkodása volt, és olyan mértékben rémisztette meg az elitet, hogy négy évvel később biztosra mentek: Trump nem nyerhetett, és azóta is ott ütik, ahol tudják, és ez még várhatóan hosszú ideig így lesz.

Trump pedig nem hagyta magát. Nem volt hajlandó azt mondani, hogy csaltatok, de tiétek a hatalom. És teljesen mindegy, hogy igaza van vagy sem, joga van ezt mondani, mint ahogy joga van demonstrációt szervezni a támogatóinak. Hogy jobb lett volna, ha nem teszi? Igen, jobb lett volna. De nem szólított fel erőszakra, nem ő küldte be az elképesztően felkészületlenül őrzött (vajon miért?) Capitoliumba a híveit, akik között biztosan tudjuk, hogy voltak baloldali anarchisták is.

Az éveken át következmények nélkül maradó aljas és erőszakra buzdító demokrata üzeneteket nemhogy nem ítélte el, egyenesen üdvözölte a liberális kánon. Trump támogatóit rendszeresen érte erőszak mind verbálisan, mind fizikailag. Ezek után tartották a példátlan visszaélésekkel tarkított választást, majd végül Georgiában a szenátust is elvesztették a konzervatívok, ismét csak egy hajszállal.

Nem lehet furcsállni, ha egy konzervatívan gondolkodó amerikai úgy érzi, itt és most lopják ki alóla az életét, mindent, ami fontos neki. Százezer dühös és kétségbeesett ember jelent meg Washingtonban. De nem Trump biztatta őket erőszakra, és aki őt és csak őt vagy elsősorban őt hibáztatja, az semmit sem ért. Vagy mindent ért, csak cinikus.

Rosszul tették a tüntetők, hogy tehetetlen dühükben bementek a Capitoliumba. Semmit sem értek el vele, és legtöbbjükre súlyos büntetés, valószínűleg börtön vár, nem beszélve a halottakról. A Trump elleni gyűlöletkórus pedig muníciót gyártott magának mindebből, és végleg eltipornák Amerika még pár napig hivatalban lévő elnökét.

Az elkeseredett és csalódott amerikaiak, mindazok, akik szerint igazságtalan mindaz, ami az elmúlt években zajlott az országukban, kétségbeesve nézik a történéseket, mi fog történni abban az országban, amelyet egyre inkább átjár a hatalomra kerülő radikális baloldal szelleme. Kétségbeesetten és döbbenten.

Valahogy úgy, ahogyan a haldokló Ashli Babbitt, akinek a testét épp elhagyta az élet.