Karácsonyék bogarásznak

Nem mondhatni, hogy a fatális tévedésből hatalomra vergődött Karácsony Gergely tétlenkedik, lopja a napot.

Karácsony Gergelyék a fővárosi romákat akarják megszólítani Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Nem mondhatni, hogy Karácsony Gergely tétlenkedik, lopja a napot. A fatális tévedésből hatalomra vergődött (lökdösött) jellemtelen kommunista főpolgármester nagy erőkkel formálja Budapestet: elkötelezetten fúrja a Városliget megújítását, sóvár nyílt levélben könyörög többedmagával a 2006-ban Prágában korrupciós gyanúval letartóztatott Věra Jourovának, az Európai Bizottság biztosának és Katarina Barley-nak, a Magyarország pénzügyi kiéheztetését szorgalmazó európai parlamenti alelnöknek, hogy a hazánknak járó uniós forrásokat ne a kormány, hanem az ellenzéki önkormányzatok (vagyis lényegében Gyurcsány) számlájára utalják, mindemellett a sokat ígérgetett részvételiség jegyében senkivel sem egyeztetve, rendkívüli jogkörével visszaélve sárga csíkokat pacsmagol a főváros közútjaira, nagy gondossággal bedugítva Budapest közlekedését.

És van még tovább is. Szeptemberben két hétvégén ötven kiválasztott, jelenlétükért negyvenezer forint díjazásban részesülő fővárosi polgárnak tartottak klímafejtágítót („közösségi gyűlést”) a 2017. évi LXXVI. törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősülő, globális szemléletmódot és globális szintű döntéseket szorgalmazó, Soros-támogatott DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány lebonyolításában azzal a céllal, hogy a négy egész napos agitációból „közösségi vélemény” kerekedjen ki, amire aztán hivatkozhat majd a városvezetés. Vagyis ötven gondosan kiválasztott ember alapos megdolgozásával „közvéleményt” barkácsol magának Karácsony – ez aztán a nyílt, átlátható, demokratikus és felettébb részvételi politika!

Ennél is forradalmibb, hogy a városvezetés létrehozza a véreskezű 1919-es népbiztoshelyettes és politikai komisszár, Lukács György és hozzá hasonló tanítványai, például Heller Ágnes bolsevik agitátor hagyatékát ápoló Budapesti Iskola Intézetet. Közpénzből természetesen, mert a szélsőbaloldaliság izmosítására mindig jut jó magyar forintocska. Karácsony szerint „a Budapesti Iskola a szabadság és a humanizmus, a diktatúra elleni küzdelem iskolája volt”, ezért „bármilyen nehéz pénzügyi helyzetbe is került a főváros, vannak erkölcsi kötelességei. Ilyen kötelessége a progresszív, demokratikus hagyományt ápolni.” Még inkább eltátjuk a szánkat a fővárosi állatvédelmi megbízott tisztségének létrehozásától. Igaz, aligha lehet e posztra rátermettebb valaki, mint a méltán elfeledett Szabó Rebeka. De a nagy lendületben azért érdemes leszögezni ezzel kapcsolatban néhány cseppet sem korszerű, ezzel szemben örök érvényű tényt. A modernista állatvédelem (jelentsen is ez bármit) ugyanis abból a tipikusan baloldali, tehát hagymázas felszabadítási ideológiából indul ki, hogy az állatoknak „jogaik” vannak. Márpedig – ó, jaj! – az állatok nem jogalanyok. Normális ember persze nem kínoz, nem gyötör senkit és semmit, így az állatokat sem, legyenek bár haszonállatok vagy kedvtelésből tartott jószágok. De az állatvédelemnek nevezett furcsa jelenséghalmaz az esetek többségében savanyú embergyűlölet.

„Az állatok nem gyilkolnak kedvtelésből” – pöszögik gyakran az állatbarátság ürügyén embereket revolverező militánsok, bizonyítva, hogy életükben nem láttak még például macskát, amely puszta játékból megöli az egeret. „Az állatok őszinték, sokkal jobbak, mint az emberek”, sikongatják olykor az elrontott életű mizantrópok, és azonnal tudjuk, hogy bizony hiányoztak a biológiaórákról, amikor a rejtőzködést, a mimikrit tanították.

Ezek a megmosolyogtató, bár kissé idegesítő hamis közhelyek abból a téves gondolkodásból fakadnak, amely az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Márpedig minden ellenkező ideologikus képzelgéssel szemben le kell szögezni: az ember a Föld legmagasabb rendű élőlénye, az egyetlen, amely képes az elvont gondolkodásra, az absztrakcióra, a képzettársításra, a hosszú távú gondolkodásra, múlt, jelen, jövő, egyáltalán az idő fogalmának értelmezésére, az emlékezésre. Így alakultak ki a művészetek, így született meg a filozófia, így alakult ki a gazdálkodás. Az állatok minderre nem képesek, nem a gondolatok, nem a lélek, nem is az érzelmek, hanem a genetikaliag kódolt ösztön és a tanult, bevésődött minta, a felismert érdek irányítja őket. Ettől még nagyon szerethetők, de nyilvánvaló, hogy a házi kedvencek is haszonállatok a maguk nemében – az ember önérdekből tartja őket, azért, mert neki okoznak örömöt. És persze évezredek óta használjuk, fogyasztjuk az állatok tejét, tojását, szőrét, húsát, izomerejét. Egyszerűen azért, mert ez a természetes, ez a normális.

Mindezt azért szükséges rögzíteni, mert borítékolható, hogy Szabó Rebeka fővárosi „főállatember” mindezzel, vagyis a normalitással szemben fog állatvédeni.

Mindezek mellett persze Karácsony Budapestjén bagatell, hogy az állatkerti biodóm körüli huzavona vígjátéksorozatba fullad; a kilencévnyi kegyelmi időszakban, Tarlós István hozzáértő városirányítása alatt beszerzett, több mint egy éve megérkezett 26 klimatizált, alacsony padlós CAF-villamost máig nem sikerült forgalomba állítani, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy év végén vissza kell fizetni a beszerzésre fordított uniós forrásokat; a Lánchíd lassan belerohad a Dunába; a járvány okozta válság idején pedig nemhogy nem hajlandók megsegíteni a bajban lévő fővárosi cégeket, hanem még osztályharcos különadóval is megsarcolnák az ötmilliárd forintos iparűzésiadó-alapot elérő budapesti vállalatokat.

Mindennek drámája kívül esik Karácsony horizontján, a biciklinyeregből csak Lukács, Heller, Jourová és persze Gyurcsány ülepéig látni, esetleg még a rovarhotelekig. Merthogy ilyenek is épülnek a szép új, sötétzöldülő Budapesten, amelynek új iránya – ha aktív volna még – a kitűnő Monty Python csoport számára kimeríthetetlen inspirációs forrásként szolgálhatna.

Tényleg megilletődött áhítattal bámuljuk a meggyőződéses bolondok furcsa táncát a jobb sorsra érdemes Budapesten. Nem vitatjuk, hogy a Nehru parkban elhelyezett első ilyen alkalmatosságot magyarázó közleményben „biodiverzitást segítő pollinátoroknak” nevezett beporzó rovarok védelme, élőhelyük megóvása, alkalmasint bővítése fontos cselekedet, ahogy a fővárosi fagondozás során is dicséretes dolog tekintettel lenni a fészkelő madarakra. De mégiscsak helyes volna megfelelő fontossági sorrendet felállítani. Halott kommunisták dicsőítése, élő külföldi kommunisták törvénytelen beavatkozásra való felhívása, közlekedést szétbarmoló festegetés helyett és a mégoly rokonszenves rovar- és madárügyi hobbikertészkedés mellett talán ideje volna a budapesti emberek érdekeit, szempontjait is figyelembe venni.

A bogarászás és a gyurcsányozás szemlátomást túl sok időt és energiát vesz el Karácsonytól, és így nem ér rá várost irányítani, jövőt tervezni, gondolatai – ha ugyan azok a sajátjai – mind­össze 2022-ig terveznek. Addig akarja valahogy kihúzni, így aztán fölösleges is főpolgármesterként dolgozni, a fejlesztéseket ezért tulajdonképpen ráhagyja a Budapest Fejlesztési Központra. Valószínűleg jobb is így, mert amihez eddig saját szakállára hozzányúlt, az jellem és tehetség híján összeomlott.

A szerző újságíró