Kiiktatná a jogrendet az ellenzék

A liberálisok új világot akarnak és nem riadnak vissza attól, hogy felrúgják a demokratikus normákat.

Fotó: Teknős Miklós

Varga Judit, az egyik legmarkánsabb politikus a Bayer-show-ban nemrég arról beszélt, hogy a hazánk elleni, jogállamisággal kapcsolatos támadásoknak semmi közük valóságos jogállamisági kérdésekhez, valójában világok harcáról van szó. S ebben a harcban a politikusoknak nem lehet más feladatuk az unió­ban sem, mint a magyar állampolgárok elsöprő többségének a véleményét képviselni, legyen szó migrációról, multikulturalizmusról, családról vagy vallásról.

Varga Judit ismét fején találta a szöget és a lényegről beszélt. Valóban az a legfontosabb vonása a jelenlegi korszaknak a XXI. század első évtizedeiben, hogy immáron nem pusztán a demokráciákban szokásos politikai, gazdasági, kulturális vagy vallási ellentétek osztják meg az egyes országokat, az Európai Uniót, az Amerikai Egyesült Államokat vagy éppen a nemzetközi, globális politikát, hanem teljesen eltérő világértelmezések, világlátások, amelyek létmódjukat tekintve valóban eltérő világokat képviselnek. A liberális globalisták a marxista–leninista–sztálinista–maoista gyökereknek megfelelően egy víziót, méghozzá a világtársadalom vízióját kívánják a glóbuszon érvényre juttatni.

Világosan kiderült, hogy a globalisták nemzetközi hálózata az új világot nem éppen békésen és fair módon, hanem ellenkezőleg: a demokratikus normákat felrúgva kívánja felépíteni.

Ennek számos tanújelét adták az elmúlt hetekben a globális hálózat magyarországi ügynökei. Elég csak három markáns példát felidézni: az egyik – ki is lehetne más – Őszödi Hazug Gyurcsány Ferenc, aki az SZFE újonnan felállított kuratóriumával kapcsolatban így nyilvánult meg: „Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz.” És hogy kétely se lehessen szavai­val kapcsolatban, néhány nappal később az ATV-ben is megismételte szavait, sőt emelte a tétet: az általa a földönfutással kapcsolatos elképzelések nemcsak Vidnyánszkyra és társaira vonatkoznak, hanem a nemzeti oldalhoz köthető szellemi élet összes tagjára is. Mindehhez tudni kell: amikor a szocia­listák másodszorra is hatalomra kerültek 2002-ben (még ma sem tudjuk pontosan, milyen krea­tív eszközök és módszerek igénybevételével), akkor egy hatalmas és átfogó személycsere-sorozatba kezdtek az államapparátusban, illetve az államhoz kötődő minden szervezeten belül.

Itt említem meg, hogy kutatást végeztünk – jómagam a XXI. Század Intézet valahai tudományos vezetőjeként – 2003-ban arról, hogy 1990 és 2002 között a választások után megalakult kormányzatok milyen mértékben váltották le az államapparátus, illetve a félállami intézetek, állami vállalatok és intézmények vezérkarát, és milyen mértékig lenyúlva a hierarchiában – vagyis milyen mértékű volt az elitcsere. Arra a megdöbbentő eredményre jutottunk, hogy míg a legszűkebb, szinte csak a politikai csúcselitet (azt sem teljesen) érintő személycseréket az Antall-kormány hajtotta végre (mint rendszerváltó kormány!), addig a legmélyebb és legszélesebb elitcserét a Medgyessy-kormány valósította meg.

Valamint, mindezen túl, Medgyessyék felállítottak egy közpénzügyi államtitkárságot is Keller László vezetésével, s brutális átvilágítást hajtottak végre a korábban jobboldaliak által vezetett intézményekben, egészen a legutolsó vécépapírtekercsekig (és ez nem is csak képies megfogalmazás, hallottam erről részleteket).

Gondoljuk el, tették a szocik mindezt a sokak által mérsékeltnek, polgári mentalitásúnak vélt Medgyessy miniszterelnöksége alatt! Képzeljük el azt, hogy ha az egész posztkommunista elszámoltatást (istenem, micsoda paradoxon itt ezt a szót használni, még tréfából is!) Gyurcsány fogja vezetni, akkor mire lehet számítani 2022-ben. Egy biztos: nem az egyébként rendszerváltó Antall-kormány példáját fogják követni.

De menjünk tovább: Fleck Zoltán jogszociológus, a Soros-hálózathoz tartozó Eötvös Károly Intézet vezetője, Gyurcsány tanácsadója objektív, hűvös, visszafogott tudományos megközelítést alkalmazva „odakozmálta”, hogy ha ők győznek, akkor egy időre jogállamiságon túli eszközöket is be kell vet­niük nemes céljaik elérése érdekében – talán a Gyurcsány által nemrég emlegetett szeretetteljes politizálás szellemében.

És talán a minap Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is a szeretet nyelvén szólalt meg, amikor a Szabad Európának adott interjúban azt nyilatkozta, meglesznek azok az eszközei, melyekkel „fideszteleníteni” tudja a magyar gazdaságot és a magyar államot. Majd kijelentette: nem egyszerűen kormányváltásról lesz szó, ha győznek a választásokon, hanem rendszert, sőt korszakot (!) fognak váltani. Ejha, ez már valami. Itt már tényleg felvillan a szép, új világ víziója. A fentiek után már logikusan következtek a további mondatai, melyek arról szóltak, hogy a kilenc évre megválasztott Polt Péter is távozni fog, miként a köztársasági elnök sem kerülheti el a sorsát.

Itt, ezekben a mondatokban érhető tetten Varga Judit igazsága a világok harcáról. Amíg a nemzeti szuverenista oldalnak eszébe nem jutna, hogy ilyen mondatokat fogalmazzon meg a legyőzendő politikai ellenfelével szemben, mert tiszteletben tartja a jogállamiság és a demokrácia normáit, addig a nemzetközileg bekötött globalisták számára a céljaik elérése, s ennek mentén a másik oldal megsemmisítése érdekében a jogállami követelmények nem jelenthetnek akadályt. Ők túllépnek ezen, ők a szép új világ kovácsai, akiket nem állíthatnak meg holmi demokratikus normák. ­Machiavellinél tartunk tehát.

Varga Judit nem véletlenül reagált határozottan Fekete-Győr szavaira, s jelentette ki, hogy a Momentum ismét átlépett egy határt , s tűzte ki a jogállamiság teljes kiiktatását. Az a Momentum, teszem hozzá, amely Brüsszelben, az Európai Parlamentben folyamatosan és megállás nélkül a magyar jogállamiság megszűnéséről beszél, s Donáth-féle hazugságokkal próbálja – sajnos nem kevés eredménnyel – az ottani globalista hálózat tagjait az Orbán-kormány, s rajta keresztül Magyarország megbüntetésére rávenni. Ennél nagyobb paradoxon nincs, de természetesen ez sem zavarja az uniós liberálisokat. Varga joggal jegyezte meg: „Kíváncsian várom, hogy Donáth Anna lebukása után Fekete-Győr Andrásnak a jogállam teljes lebontásával fenyegetőző szavaira miként reagálnak a Momentum – magyar jogállamiságért éjjel-nappal aggódó – brüsszeli szövetségesei.”

Ő is tudja, mi is tudjuk természetesen a választ: sehogy nem fognak reagálni.

Mégpedig azért nem – és ez a legveszélyesebb –, mert a brüsszeli, illetve tágabban a nemzetközi hálózatba tömörülő és hálózatként működő globalisták ugyanúgy gondolkodnak, mint a Momentum vezetői. Már ők is túl vannak a jogállami és demokratikus normákon, pontosabban ők voltak azok, akik fokozatosan felbátorították a hálózat országokon belül működő sejtjeit, ügynökeit, rosszabb esetben hasznos idiótáit, hogy a szép új világ megteremtése érdekében ideiglenesen felfüggeszthetik a demokratikus és jogállami intézményeket. S persze tudjuk, milyen az a bizonyos „ideiglenes” felfüggesztés: mint a forradalmak idején létrejövő ideiglenes intézőbizottságok, melyek aztán – láss csodát! – véglegesen átveszik a hatalmat és diktatúrát építenek ki, vagy olyan ez, mint a hazánkban ideig­lenesen itt állomásozott Vörös Hadsereg.

Legyen egyértelmű: a Momentum elnöke aligha engedhetne meg magának ennyire nyilvánvalóan háborús, penetráns és demokráciában totálisan elfogadhatatlan szöveget, hiszen normális esetben ilyen mondatokért még a baloldali közösségnek is ki kellene zárnia magából Fekete-Győrt. De mégis megengedi magának, nyilvánvalóan azért, mert erre kap a párt – hogy finoman fogalmazzak – bátorítást Brüsszelben és más globalista hálózati „csomópontokban” (hogy Barabási Albert László fogalmát idézzem).

Bizonyára úgy érzi Fekete-Győr, hogy ezzel a szöveggel, ezzel az odamondogatással lesz jó fiú, „f…sza” gyerek a liberálisok körében.

Pedig csak azt fedi fel előttünk, hogy a hálózat hogyan is képzeli el a szép új világért a szuverenistákkal szemben vívott küzdelmét. Így: háborúként.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója