Politikai sorvezető Sodró Elizának

Ez a szilveszter sem telt el eseménytelenül. Strasbourg, Párizs vagy Amszterdam pontosan úgy nézett ki, mint Bagdad vagy Fallúdzsa a háború idején. Mindenhol felborított és lángoló autók voltak.

A fotó illusztráció

Ez a szilveszter sem telt el eseménytelenül, bár a 2015-ben Kölnben megrendezett, a női jogokért és a női kvóta mielőbbi bevezetéséért összegyűlt sokszínű tömeg óévbúcsúztató tömegrendezvényének látványos eredményeit nehéz lenne felülmúlni, de 2019 utolsó napján azért nagyon sok országban közel kerültek a legendás nap történéseihez.

A csak a haladó sajtót olvasó emberek előtt kevéssé ismert tény, hogy az első nagy migrációs hullám legelső évében, 2015-ben mutattak példát először Európának temperamentumos közel-keleti és észak-afrikai fiatalok abból, hogy milyen is egy igazi szilveszteréjszakai buli, hogyan is kell ilyen jeles alkalmakkor partizni, milyen szenvedéllyel érdemes búcsút venni az óévtől. Abban az évben legalább hatszáz migrációs hátterű huszonéves gyűlt össze és vonult Köln főterére. A félelmetes tömeg már napokkal szilveszter előtt megszervezte önmagát a közösségi médiában.

A több száz főből álló sereg büszkén bemasírozott Köln belvárosába, petárdázva, rakétázva elfoglalta a főteret. A csapat tagjai minden szembejövő német nőt megfogdostak, volt, akit meg is erőszakoltak.

A legmegdöbbentőbb látvány pedig az volt, ahogyan a rettegő rendőrök tehetetlenül figyelték, amint a „menekültek” Allahot éltetve szilveszteri rakétákkal lövöldözik a kölni dómot. A hatóság teljesen tehetetlen volt, nem tudott, illetve inkább nem akart, mert nem mert rendet tenni.

Abban a willkommenskulturi politikai klímában egyetlen rendőr sem merte vállalni annak az ódiumát, ha nyilvánosságra kerül, hogy nem étellel, virággal és kedves szavakkal, hanem gumibottal lép oda egy, a bombák robaja és a háború borzalmai elől elmenekült szír fiatalhoz. És bár már aznap este rengeteg segélyhívást kapott a kölni rendőrség és számtalan feljelentés futott be a rendfenntartókhoz, tehát egyértelmű volt, hogy valami egész rendkívüli, példa nélküli dolog történt, a rettegés szilveszterének eseményeit mégis öt teljes napig megpróbálták eltitkolni a német nép és az egész világ elől.

Se a németországi újságok, se a rendőrség nem hozta nyilvánosságra, hogy szexuális zaklatások százai történtek. Nem illett a narratívába, az Angela Merkel asszony keze által vezérelt németországi fősodratú sajtó által kialakított képbe. A családjukat elvesztő, jóravaló és dolgozni akaró, az életükért menekülő, békés és integrálható menekültekről megfestett hazug alkotásba. Ezért aztán eltitkolták.

És megpróbálták kitörölni az emlékét is. Mert bár az ügy öt nap után kiderült, hiszen egy idő után képtelenség volt tovább titkolni, de ha valaki végigolvasta az elmúlt hét év baloldali sajtóját, egyetlen sort sem találhatott a kölni szilveszterről. Pedig az Index megemlékezett még az elhíresült Ákos-interjúról is. Mert az tényleg nagyon komoly fenyegetést jelent a női nemre, ha egy énekes-dalszerző a női princípiumról értekezik. Az ilyen felfoghatatlanul nagy otrombaságok mellett eltörpül a pár száz megfogdosott és megerőszakolt német hölgy története. Egy megveszekedett sort sem szabad írni róla. Tilos.

Meg arról sem, hogy idén szilveszterkor mi történt Nyugat-Európa nagyvárosaiban. Strasbourg, Párizs vagy Amszterdam pontosan úgy nézett ki, mint Bagdad vagy Fallúdzsa a háború idején. Mindenhol felborított és lángoló autók voltak. Az utakra kigurított és fáklyaként égő kocsik körül pedig ünneplő, győzelmi táncot járó migránsokat láthattunk.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy apokaliptikus jelenetek játszódtak le ezekben a nagyvárosokban. És az is ijesztő volt, hogy egymáshoz kísértetiesen hasonló képsorok terjedtek a Twitteren és a Facebookon. Mintha az arab fiataloknak ugyanaz lett volna a céljuk, éljenek is bármelyik nyugat európai városban. Egy globális és győztes háború bemutatása, bizonygatása. Hollandiában például az egyik videón az látszott, ahogyan az egyik no-go zónában csapdába csalják, majd rakétákkal és petárdákkal futamítják meg a rendőröket. Egy másikon pedig egy csapat motoros rendőrt próbálnak meg lerángatni a járműveikről. Az egyiket sikerül is leteríteni, és azonnal fél tucat csuklyás, kapucnis fiatal kezdi ütni, rúgni. Egy arab fiatal pedig azonnal a motoros rendőr fegyveréért nyúl.

És a végtelenségig lehetne sorolni, milyen képsorokat láthattunk az elmúlt napokban, de mégis, ezekről egy sort sem írt például a 444.hu.

És ezen ponton érdemes felidézni a Madách téri tüntetésen felszólaló színművésznő gondolatait. Az egyébként liberális érzületű Sodró Eliza pár hete azt nyilatkozta 24.hu-nak, hogy bizonyos hírek nem jutnak el hozzá. Az általa olvasott sajtótermékek ugyanis egyszerűen nem írnak róla. Bán Teodóra vesszőfutását hozza fel példának és azt, hogy elképesztőnek tartja, hogy a margitszigeti szabadtéri színpad ügyéről egy Vidnyánszky Attila-interjúban olvasott először.

Diplomatikusan és roppant óvatosan úgy fogalmazott, idézem: „Persze biztos nem figyeltem eléggé, de talán azok az oldalak, amelyeket olvasok, nem foglalkoztak ezzel igazán.” Bizony, kedves Eliza, gratulálok a felismeréshez! Egész jó fele keresgél, úgy tűnik, kezdi megérteni, hogyan is működik a balliberális sajtó. Nyugodtan nézze át az elmúlt hét cikkeit!

Elvétve fog valamit találni arról, amiről fentebb írtam, azaz arról, hogy csak Franciaországban több mint ezer ­autót gyújtottak fel szilveszter éjszakáján.

Mert, tudja, ők úgy gondolják, hogy az ilyen hírek csak felkorbácsolják az idegengyűlöletet, és mert ők úgy látják, hogy ha esetleg beszámolnának a migráció árnyoldalairól, arról, hogy ezeknek az arab származású fiataloknak eszük ágában sincs integrálódni, vagy arról, hogy Allahot éltetve harcolnak a zsidó–keresztény Európa ellen, akkor fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország lakossága esetleg újra abba a hibába eshet, hogy megint megszavazza a tömeges és illegális migráció ellen küzdő Fideszt.

Ezt pedig a magát objektívnek hazudó balliberális sajtó nagyon nem akarja. És pontosan ezért nem írnak se a strasbourgi szilveszterről, se Bán Teodóra ügyéről. Meg még egy csomó mindenről. Mert még a végén kiderülne, hogy semmi sem olyan fekete és fehér, ahogyan azt láttatni akarják. A politikamentes kultúra hazugsága és a békés, túlképzett, háborús országokból Európába menekült szír tudósok meséje csak egyfajta történet.

Az ő politikailag motivált történetük. Propaganda csupán. Hazugság. Olvasson minket is, és jobban meg fogja érteni a világot.