Az olló pedig tágra nyílik a vezetőt eljátszó színész és a valódi munkát végző stáb között. A szakértőknek maguknak is döntéseket kell hozniuk, hogy az ország ne álljon le, a showman pedig az eredményeket a nép elé tárja, embereivel sajtóra alkalmas állapotba gyúrja, így ő döntéshozóból visszaminősíti magát influenszerré. Persze különleges influenszer ő, hiszen választott képviselő, hivatalosan alkalmasint miniszterelnök, de teljesen mással foglalkozik, mint elődei. Ezt fiatalosnak és unortodoxnak nevezi, de egyszerűen a munkát akarja másra tolni, ő nem alkalmas az irányításra. Mivel influenszer, tehát hatással van az emberekre, a stílusát is sokan átveszik, lám, az ország első embere így beszél, miért ne beszélhetne akkor mindenki így? A jellegzetes szófordulatok, gúnyolódós stílus, a személyeskedő pimaszkodás teret nyer. Először a közösségi médiában, ahol arctalanul-névtelenül mindenki lehet alpári, az is, aki a való életben tisztelettudó. Majd az utcai beszélgetésekben is előjön a polgárjogot nyert gúnyolódás, s hirtelen azt vesszük észre, hogy édes hazánk utcáin mindenki Magyar Pétert játszik. Pontosabban azt az influenszert utánozzák, akit a miniszterelnök ad elő. Mert ne feledjük, Magyar Péter vagy Donald Trump se feltétlenül ilyen a mindennapi életben, ők csak játszanak, mert ez tűnik jelenleg a leghatékonyabbnak. Természetesen van egy hatalmas különbség a kettő között: utóbbi a világ leghatalmasabb katonai és gazdasági központjának első embere, előbbi viszont épp most árusítja ki a közép-európai térség egyik feltörekvő államának családi örökségét. Vagyis Trump tud mire építeni. Magyar Péter számára az építkezés az fotólehetőség.