Még májusban jelentette be Lázár János kancelláriaminiszter, hogy „alkalmas az idő arra, hogy felülvizsgálja a kormány a letelepedési államkötvény feltételeit és kamatát”. Erre reagálva Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter akkor azt mondta, hogy a kormány még az első fél évben áttekinti a letelepedési kötvény kamatszintjét. Mivel ez a határidő egy hete lejárt, egyértelművé vált, hogy sem Lázár János, sem Varga Mihály nem kíván változtatni a korrupciógyanús üzlet feltételein. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek ötször küldte el lapunk a letelepedési kötvénnyel kapcsolatos kérdéseinket, de május óta egyetlen levelünkre sem reagált.
Ebből is jól látszik, egyre kellemetlenebb a kormánynak, hogy nyíltan adóparadicsomokban bejegyzett cégeknek kedvez a letelepedésikötvény-üzlettel. A konstrukció azért tűnik korrupciógyanúsnak, mert a piaci árnál négyszer drágább kamatot fizet a magyar állam az adófizetők pénzéből az egy kivételével offshore államban bejegyzett közvetítő cégeknek. Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a kormány a Fidesz által kiválasztott, homályos hátterű közvetítő vállalkozásokat akarja helyzetbe hozni. Ez azonban felveti a közvagyonnal kapcsolatos hűtlen kezelés gyanúját. Már a program kezdetén sejteni lehetett – s azóta egyre több jel mutat rá –, hogy a kabinet, állításával szemben, nem a magyar államadósság kedvező finanszírozása céljából hozta létre a letelepedésikötvény-programot.
A letelepedési kötvény lényegében egy ötéves futamidejű, euróban kibocsátott magyar államkötvény. Ezek a papírokat a másodpiacokon jelenleg félszázalékos kamatszint mellett vásárolják meg a befektetők, miközben a letelepedési kötvény négyszer drágább az államnak, miután kétszázalékos kamatot fizetünk utánuk. Az is nagyon gyanús, hogy más államkötvényekkel ellentétben a letelepedési papírok után járó kamatot nem a befektető külföldinek, hanem a közvetítő cégnek fizeti ki lejáratkor a magyar állam. (Ez annyira abszurd, mintha a bankban vagy a postán lejegyzett befektetések után nem a számlatulajdonos, hanem a közvetítő, vagyis a pénzintézet és a posta kapná a kamatokat az ügyfél saját pénze után.)