Nyugodtan kijelenthetjük, új fejezet kezdődik a hazai családpolitikában.

Egy villa üzenete
Nagyzási hóbort, gátlástalanság, mértéktelenség, gőg, kivagyiság? Netán mindez egyszerre?
Nyugodtan kijelenthetjük, új fejezet kezdődik a hazai családpolitikában.
A már eddig is igen bőkezű támogatásokhoz olyan lehetőségek nyílnak meg a mai nappal, amelyek segítségével lényegében bármely gyermeket vállaló pár saját otthonhoz tud jutni vagy legalábbis tiszta lappal tud indulni, újra tudja kezdeni adósságokkal terhelt életét. E helyütt talán elég annyi, hogy minden fiatal pár tízmillió forintot kaphat – ha legalább egy gyermekük születik, kamatmentes hitel lesz belőle, ha pedig három, egy fillért sem kell ebből visszafizetniük. Ez a lehetőség, a már jól ismert nevén babaváró támogatás, kétségkívül hungarikum.
– Ma Magyarországon – annak, aki dolgozik, s rendelkezik a megfelelő biztosítási jogviszonyokkal – már nem szegénységi kockázat a harmadik, negyedik gyermek, azaz a nagycsalád, sokkal inkább lehetőség – mondja a családvédelmi akcióterv indulása apropóján készített összeállításunkban Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke. S ezzel talán rámutat a legfontosabbra. Arra, hogy bizony az, aki családot alapított az elmúlt évtizedekben, súlyos hátrányt szenvedett. Nem beszélve a nagycsaládosokról, akik sokáig szinte semmi különösebb támogatást nem kaptak az államtól, többségük lekváros kenyéren tengődött a hó végén, és csak barátaik, ismerőseik használt ruháira és kevésbé összefirkált tankönyveire számíthattak.
Elgondolkodtató, hogy a nyolcvanas évek elején kezdődő népességfogyás a rendszerváltozással csak felgyorsult. Ha visszatekintünk a kilencvenes évek rablóprivatizációjából eredő tömeges munkanélküliségre, a Bokros-csomag főként a családokat sújtó intézkedéseire, az első Orbán-kormány otthonteremtési programjának szinte egy tollvonással történő kivégzésére, a devizahitelek csapdájába kergetett családok tízezreinek drámájára, akkor némi magyarázatot találunk erre. Fokozatosan roncsolódott a bizalom. Ami erősen megmutatkozott a születési statisztikákon.
A 2010-ben megalakuló kormány első intézkedései között kezdte meg a családok kiemeltebb támogatását. A fokozatosan, a költségvetési lehetőségek függvényében évről évre bővülő juttatásokkal mára eljutottunk oda, hogy sok ország példaként tekint a magyar családtámogatási rendszerre. Amely európai összevetésben is kiemelkedő összegeket, a hazai össztermék csaknem öt százalékát fordítja a családok boldogulására – úgy, hogy közben stabil lábakon áll a költségvetés, és nem kell tőle tartani, hogy a következő évben ne jutna pénz a bőkezű támogatásokra.
A juttatások, kedvezmények egymásra épülnek, egymást kiegészítik, a gyerekek számától és életkorától, a szülők munkavállalásától függően sokféle és jelentős összegű támogatásra számíthatnak a jogosultak.
Amikor Orbán Viktor két éve, a Budapesti Demográfiai Fórumon azt fejtegette, hogy 2030-ra hogyan lehetne elérni a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es termékenységi mutatót – vagyis azt, hogy egy nőnek átlagosan legalább két gyermeke szülessék –, sok mást is mondott. „Ha a család mint közösségi forma nincs a fiatalok szívében az első helyen, hiába a gazdasági erő, a kiváló nemzetgazdasági mutatók, nem jutunk semmire” – fogalmazott akkor a miniszterelnök, hozzátéve, hogy Közép-Európában még jól állunk, mert a fiatalok két vagy három gyermeket terveznek, csak aztán, amikor a dolgok a realitások mezejére érnek, a vágyott gyerekek egy része nem születik meg.
Demográfiai fordulatot elérni a XXI. században csodaszámba menne. Az elmúlt években javult valamit a helyzet e téren, de mivel a szülőképes korú nők is egyre kevesebben vannak, az áttöréshez ez még kevés. A családvédelmi akciótervvel viszont egy akadály – az anyagi természetű – kétségkívül elhárult.
Nagyzási hóbort, gátlástalanság, mértéktelenség, gőg, kivagyiság? Netán mindez egyszerre?
A globalizmus megrendült, értékválasztása érvénytelen, liberálisnak lenni ma unalmas és kínos.
Miközben Németországban a jobbközép CDU–CSU győzelmére akár mérget is lehet venni, legalábbis a friss közvélemény-kutatási adatok alapján, addig ez aligha lesz elég a kormányalakításhoz.
A lázításra kinézett területek az egészségügy, az oktatás, azon belül is a felsőoktatás, ahol az életkoruknál fogva leglázadóbb korosztály tagjai hergelhetők.
Menczer Tamás: Jobb lett volna, ha hallgatnak Orbán Viktorra!
Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott
Friss közleményt adott ki Ferenc pápáról a Vatikán
Sarokba szorította Zelenszkijt a korrupció: alá kell írnia a rendeletet
A lélegzeted is eláll, ha meglátod Rúzsa Magdi álomszép ruháját: dívaként tündökölt a koncertjén - FOTÓ
Kudarcba fulladt a bírák tüntetése
Orosz–ukrán háború: Haladnak előre az orosz csapatok
Női kézilabda BL: Kácsorék kiestek, norvég csapat is jöhet a Fradinak a final fourért
Slot elszólhatta magát, mi lesz Szoboszlai szerepe ma a Manchester City ellen + videó
Csúcsboksz és „vérfürdő” Rjádban! Ezúttal Bivol nyert és lett a félnehézsúly vitathatatlan bajnoka
Orbán Viktor beszédét méltatja az olasz sajtó
Áttörés a gazdaságban: jön Európa legnagyobb adócsökkentése
Nagyzási hóbort, gátlástalanság, mértéktelenség, gőg, kivagyiság? Netán mindez egyszerre?
A globalizmus megrendült, értékválasztása érvénytelen, liberálisnak lenni ma unalmas és kínos.
Miközben Németországban a jobbközép CDU–CSU győzelmére akár mérget is lehet venni, legalábbis a friss közvélemény-kutatási adatok alapján, addig ez aligha lesz elég a kormányalakításhoz.
A lázításra kinézett területek az egészségügy, az oktatás, azon belül is a felsőoktatás, ahol az életkoruknál fogva leglázadóbb korosztály tagjai hergelhetők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.