Ez a Bécs már nem az a Bécs, amit mi ismerünk, vagyis hisszük, hogy ismerünk. Mert az a Bécs réges-rég meghalt. Igen, ott vannak a régi, ikonikus épületek, a Stephansdom és a Hundertwasser-házak, de ma már nem járnak konflisok a Ringen, és nem rizsporos parókában andalognak a Hofburg környékén a császári ház udvaroncai. Mert a világ változik, folyamatosan, és ebből a változásból kiveszi minden ország és minden város a részét. Jó vagy rossz ez a változás? Majd idővel, történelmi távlatokban ki tudjuk jelenteni, előnyére vagy hátrányára változott-e valami. Jelenleg Bécs bizonyos területein sokkal dominánsabb a nem német nyelv az utcán, mint a német. A gyerekek egymással nem németül beszélnek, a szülők nem tudják, mi az az almás pite, a mákot pedig kizárólag az ópiummal tudják összefüggésbe hozni. Apróságok, de ezek az apróságok jelentik az élet velejét.
David Pressman hadat üzen a realitásoknak
Időközben már új főnök pörgeti a mókuskereket.