A császárváros és a királyné városa nem véletlenül rivalizált, és az se meglepő, hogy az első világháborút követő országszabdalás eredményeként két gigászi város jutott két relatíve kicsi országnak.
Magyarország lakossága más útra lépett akkor, mint Ausztriáé, végigszenvedte a XX. századot, s lett azzá, amit most látunk. A XXI. század elejére Bécs multikulturális központtá vált olyan emberekkel, akik pontosan ugyanúgy élhetnének Münchenben, Párizsban vagy Londonban is, mert gyökereik nem ebbe a földbe ereszkednek, hanem Szíriában, Afganisztánban, Irakban, Törökországban. Budapesten ugyanez szinte teljesen hiányzik, cserébe mindenki magyarul beszél és magyarul gondolkodik. Ez a nyugati, posztmodern trendek szerint alapvetően rossz, hiszen minél színesebb egy város összetétele, annál vibrálóbb és élvezetesebb kell hogy legyen.
De vajon tényleg így van, Bécs az iránymutató, akár Budapest számára is? Ezt is mindenkinek magának kell eldöntenie, mit tart előremutatónak, melyik modell áll közelebb a szívéhez. De Bécs, a régi, idealizált, tiszta és osztrák Bécs örökre elveszett. Budapest pedig ma is áll.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!