Talán 15 éve sem volt az, akkor is csak Irán számított. De ebben is szükség van a közvélemény megpuhítására, feltételezni, hogy Irán egy gyilkos állam, amelynek nyolcvanmilliós lakossága vérszomjasan üvölti, hogy Halál Amerikára, egy emberként, menetelő bábuk tömegeként.
Pedig ilyen nincs, még Észak-Koreában sem. Szolejmani természetesen személyesen is sokat tett azért, hogy az amerikai érdekek sérüljenek és az iráni érdekek győzedelmeskedjenek, nem véletlen, hogy Irak szinte teljesen iráni érdekszférává alakult. Libanonban a Hezbollah erősebb, mint az állam maga, Szíriában pedig a kurdok iráni propagandát szajkóznak az arabokkal szemben.
Trumpnak viszont van naptára. Ő látja, hogy ez az év az elnökválasztásról szól, ha pedig a nukleáris kérdésben kiegyezik Iránnal, azzal semmit se nyer.
Itt vezéráldozat kell, egy ismert arc, akinek a halálát meg lehet indokolni, még ha kilóg is a lóláb egy ilyen helyzetben. Az ügyek elsikálására konkrét cégek szakosodtak, az iráni tábornok elleni támadás igazolását roppant egyszerűen meg tudják oldani. Ne feledjük, ez innentől Hollywood feladata.
Az igazság pedig mindig rejtve marad, hogy miért most, miért így, miért őt. Katonai és hírszerzési titkok mögött rejtőzik az igazság, amolyan részletkérdésként, elhanyagolható szempontként.
A történelem nem erkölcsi mércékkel mérendő, mindenki sáros és mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. Szolejmani minden bizonnyal nem volt gonoszabb vagy jobb másoknál. Irán igyekszik kihasználni a helyzetet, Donald Trump pedig talán épp emiatt tud újabb négy évig ülni az ovális irodában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!