Veszély

Állítólag veszélyes eszkalációt jelenthet, ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy legfőbb ellenségének, Iránnak legmagasabb rangú és legismertebb katonai vezetőjét meggyilkolja.

Washington, 2019. október 27. Donald Trump amerikai elnök egy kérdést hallgat, miközben a washingtoni Fehér Ház Diplomáciai termében 2019. október 27-én bejelenti, hogy az amerikai erõk az elõzõ nap megölték Abu Bakr al-Bagdadit, az Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezet vezetõjét az északnyugat-szíriai Idlíb tartományban. MTI/AP/Andrew Harnik Fotó: Andrew Harnik

Állítólag veszélyes eszkalációt jelenthet, ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy legfőbb ellenségének, Iránnak legmagasabb rangú és legismertebb katonai vezetőjét meggyilkolja. Ez így nyilván igaz, bár kérdéses, az eszkaláció mennyiben helytálló a Közel-Kelet valóságában. Hiszen háború folyik ott, Irak és Szíria merő eszkaláció, csak attól függ, a sajtó megunja-e a helyzet elemzését vagy sem.

Kászem Szolejmani meggyilkolása azonban mégis változtathat a háború irányán, ugyanis a tábornok személyesen nem gyilkolt, ő nem egy terrorvezér, nem könnyű a mostani célzott támadásra azt mondani, hogy ezzel az elnök amerikai életeket tudott megmenteni, hiszen Szolejmani épp úton volt szörnyű tettének elkövetése felé. Ez a döntés stratégiai és politikai volt Donald Trumptól, egyben talán hazafelé is üzent.

Mert az nem tűnik valószínűnek, hogy Irán megváltozna, ahogy Amerika se fog. A két hatalom megteheti azt, hogy nem fogadja el egymást olyannak, amilyen, hiszen épp elég erős és ambiciózus, hogy bejátssza az előtte álló területet.

Mindkettőnek stratégiai érdekei fűződnek a Közel-Kelet felügyeletéhez, és egyik se rejti véka alá, hogy az uralomban nem kíván a másikkal osztozkodni. Ebből pedig óhatatlanul összeütközés alakul ki, immáron negyven éve, amióta az iszlám forradalom győzött Iránban. Ez itt a fontos ügy, minden más csak propaganda, mint ahogyan az volt az Iszlám Állam nevű szörnyalakulat is, a soha fel nem derített hátterű, de mindenki által rettegett terrorszervezet felemelkedése és bukása.

Elvben ott egy oldalon állt az Egyesült Államok és Irán, a gyakorlatban nem tudni, ki segítette a nagy szakállú fickókat az öldöklésben és a két ország szinte teljes romba döntésében. Mindenesetre sikeres volt a propagandaakció, az Iszlám Állam lehanyatlott, mint egykor az al-Kaida, amelynek második számú vezetője, Ajman az-Zavahiri ma is időnként készít egy-egy videófelvételt valami Isten háta mögötti barlangból, feltehetően azért, mert nem sikerült észrevennie, hogy 2020 van, az al-Kaida pedig legalább 15 éve nem tényező.

Talán 15 éve sem volt az, akkor is csak Irán számított. De ebben is szükség van a közvélemény megpuhítására, feltételezni, hogy Irán egy gyilkos állam, amelynek nyolcvanmilliós lakossága vérszomjasan üvölti, hogy Halál Amerikára, egy emberként, menetelő bábuk tömegeként.

Pedig ilyen nincs, még Észak-Koreában sem. Szolejmani természetesen személyesen is sokat tett azért, hogy az amerikai érdekek sérüljenek és az iráni érdekek győzedelmeskedjenek, nem véletlen, hogy Irak szinte teljesen iráni érdekszférává alakult. Libanonban a Hezbollah erősebb, mint az állam maga, Szíriában pedig a kurdok iráni propagandát szajkóznak az arabokkal szemben.

Trumpnak viszont van naptára. Ő látja, hogy ez az év az elnökválasztásról szól, ha pedig a nukleáris kérdésben kiegyezik Iránnal, azzal semmit se nyer.

Itt vezéráldozat kell, egy ismert arc, akinek a halálát meg lehet indokolni, még ha kilóg is a lóláb egy ilyen helyzetben. Az ügyek elsikálására konkrét cégek szakosodtak, az iráni tábornok elleni támadás igazolását roppant egyszerűen meg tudják oldani. Ne feledjük, ez innentől Hollywood feladata.

Az igazság pedig mindig rejtve marad, hogy miért most, miért így, miért őt. Katonai és hírszerzési titkok mögött rejtőzik az igazság, amolyan részletkérdésként, elhanyagolható szempontként.

A történelem nem erkölcsi mércékkel mérendő, mindenki sáros és mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. Szolejmani minden bizonnyal nem volt gonoszabb vagy jobb másoknál. Irán igyekszik kihasználni a helyzetet, Donald Trump pedig talán épp emiatt tud újabb négy évig ülni az ovális irodában.