Merjünk kicsik lenni! Kovács László, a baloldali kormányok egykori külügyminisztere, az MSZP volt elnöke sokat idézett, 2002-es kijelentése ebben a formában állítólag el sem hangzott, mégis talán a legtöbben erre emlékeznek a politikust említve. Hiába, a világ az a hely, ahol a valóságnál sokszor fontosabbak a hiedelmek, a legendák, a tényeknél pedig az, hogy a dolgok hogyan hatnak. Akkoriban persze azt hittük, hogy Magyarországról beszél a szoci politikus, ma már jól látjuk, hogy sokkal inkább saját pártjáról vizionált. Mertek kicsik lenni, és még kisebbek.
Úgy hírlik ugyanis, hogy az MSZP már akár öt tuti befutó hellyel is megelégedne a következő választáson a közös DK-s és/vagy összellenzéki listán. Ezt az öt helyet olyan méltán elismert nagyságoknak juttatná a párt, mint például a megjegyezhetetlen arcú Tóth Bertalan vagy az IQ- és helyesírási bajnok Kunhalmi Ágnes. Azt ma még nem tudjuk, hogy ez az öt hely csupán tárgyalási alap, egyfajta irányár-e, és esetleg lealkudható-e mondjuk háromra is kedvező ajánlat esetén. De ha hozzávesszük, hogy erről állítólag Gyurcsányékkal egyeztetett az MSZP, akkor inkább az utóbbi felé hajlanék. Mert bár a DK elnöke, a világ legrosszabb demokratája a rendszerváltozás korának egyik legkártékonyabb figurája, de az is biztos, hogy a szocik mai vezetését, ezeket a balnyákokat (vö. libernyákok) megeszi reggelire. És ez nem Gyurcsányról, sokkal inkább a szocialistákról mond sokat. Gyurcsány Ferenc mint az MSZP sírásója és hullarablója is egyben. Szép kép.
A közvélemény-kutatási adatok szerint mondjuk sokkal több hely nem is járna nekik, hiszen ha most lennének a választások, az MSZP önállóan talán be sem jutna a parlamentbe. De ha ilyen okos tárgyalási taktikával vágnak bele az összellenzéki összeesküvésbe, még az is megeshet, hogy frakciót sem tudnak alakítani a jövendő Országgyűlésben. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne, az idő régen megérett arra, hogy a szocialista párt eltűnjön vagy, stílusosan szólva, a történelem szemétdombjára kerüljön.
