Lemosni a gyalázatot

Európa szégyene, hogy a kontinensen 2020-ban az egyenlő bánásmódért kell küzdenie jó néhány nemzeti kisebbségnek. Az Európai Unió álszentségének legfényesebb bizonyítéka, hogy miközben foggal-körömmel harcol a szexuális aberráltak emberi jogaiért, és már az illegális bevándorlókat is megilleti a kisebbségvédelem, addig tudomást sem vesz arról a tényről, hogy nem egy tagállamban a legalantasabb módszerekkel igyekeznek felszámolni az etnikai kisebbséget. Szó nélkül tűri a tyúkketrec ellen harcoló brüsszeli bürokrácia, hogy népcsoportokat fosztanak meg az anyanyelvi oktatás és a nemzeti kultúra elsajátításának lehetőségétől, a jelképhasználat jogától vagy a tisztességes megélhetést biztosító gazdasági erőforrásoktól.

Európa tragikomédiája abban a jelenetben öltött a legérzékletesebben testet, amikor 2017-ben a spanyol üldözői elől menekülő függetlenségpárti katalán elnök Brüsszelben kért menedékjogot. Ezért rettenetesen fontos, hogy sikerüljön a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése, és az élére álló Pesty László csapatának terve, vagyis gyűljön össze a megadott határidőre tíz tagállamból a kétmillió aláírás a nemzeti régiókért. Ez egy olyan erődemonstráció lenne, amit nem tudna elhallgatni, elhitelteleníteni, nevetségessé tenni még a birodalmi álmaiba ájult balliberális európai többség sem. Kénytelenek lennének megvitatni minden fórumon, hogy jogos-e az őshonos nemzeti kisebbségek kérése, miszerint Brüsszel írjon ki közvetlenül elérhető pályázatokat régióik számára, hogy egyenlő feltételek mellett tudják megmutatni fejlődőképességüket a befogadó nemzet más térségeivel. Végre nyilvános fórumokon kellene vállalni azt az ostoba álláspontot is, amit jó néhány balliberális vall, miszerint, ha annyira rossz a székelyeknek Romániában, akkor minek mentek oda. Innen szép nyerni, szokták volt mondani…

Ezen a kemény terepen kemény eszközökkel kell harcolni. Szerencsére mind a székelyeket, mind Pesty Lászlót és az embereit kemény fából faragták. Minority Lives Matter! – szól a zseniálisan provokatív új jelszó, vagyis a kisebbségi életek számítanak. Bízzunk abban, hogy kétmil­lióan megértik ezt is abban az Európában, ahol megfontolás és kritika nélkül térdelnek le tömegével az USA-ból importált őrület előtt. Sem a székelyek, sem a katalánok, sem a svédországi számik nem akarják, hogy a többségi társadalom tagjai rémült tekintettel csókolgassák a televíziók kedvéért fényesre vikszolt bakancsaikat. Nem fog senki szobrokat dönteni, és lapos tévét sem lopnak majd nekivadult hordák, kihasználva a mesterségesen teremtett káoszt. Csak annyit szeretnének elérni, hogy Európa vegye végre észre, mekkora erőforrásról mond le, ha hagyja őket kisemmizni, ellehetetleníteni, megsemmisülni. Ez lenne az igazi szolidaritás, ez lenne az európai értékeknek megfelelő politikai tett, ha nemcsak napirendre vennék a kezdeményezést, hanem meg is mernék szavazni a kért segítséget a megfelelő fórumokon.

Mi, akik hittel valljuk, minden élet, tehát a kisebbségi is számít, számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy minden világmegváltó átalakítási kísérletnek útjában állunk, és gátlástalanul el is söpörnének bennünket az életet csak lózungokban tisztelő hálózati aktivisták, ha hagynánk. Mivel ők csak az erőből értenek, erőt kell demonstrálnunk. Mára oda jutottunk, hogy a katalánok, a baszkok, a székelyek vagy a svédországi számik megmentése a nemzetállamok megmentésének alapfeltételévé vált a globalista, multikulturalista őrülettel szemben.

Úgy alakult, hogy nekünk, nemzeti érzelmű, konzervatív gondolkodású, keresztény kultúrájú embereknek kell lemosnunk Európa szégyenét. Szerintem egy aláírást megér…