Tokiói falanszter

A tokiói olimpia szervezőbizottságának elnöke ellentmondást nem tűrően bejelentette: nincs lehetőség újabb halasztásra, mindenképpen megrendezik a játékokat.

Jövőre pótolják a 2020-ra tervezett olimpiát Fotó: Franck Robichon Forrás: MTI/EPA

Két héttel a játékok előtt önkéntes karantén, az elutazás előtt hetvenkét órával két negatív PCR-teszt, a megérkezéskor azonnal újabb, majd három napon át továbbiak napi rendszerességgel, ezt követően minden versenyhelyszínen köpetből vett minta a belépéshez. (Vajon mi vár arra, aki köp egy rosszat a tizenkettedik napon? A hazautazás előtt karanténba zárják két hétre?) Tilos szabadon bóklászni a városban, beülni egy étterembe, gyönyörködni a város nevezetességei­ben, a szállodát csakis egy esetben lehet elhagyni, ha a látogató felszáll a hivatalos médiajáratra, amely a médiaközpontba viszi az embert.

Onnan lehet a versenyhelyszínekre továbbutazni, megint csak a hivatalos járatokkal, de a helyszíneken csak a lelátóra lehet felülni, mert nem lesz sajtóközpont, feltéve, ha a korlátozott létszám ­miatt az ember kap egyáltalán jegyet (bizonyos eseményekre, így például az úszódöntőkre már eddig is nehéz volt bejutni).

Természetesen a szállodai szobát leszámítva mindenhol kötelező a maszk, ráadásul a légzést valóban akadályozó FFP2-es típus viselése (miközben Tokióban július végén, augusztus elején negyven fok is lehet nappal az átlaghőmérséklet), továbbá a kétméteres távolságtartás. Sportolókkal nem lehet majd találkozni, a helyszíni, „élő” tudósítások így készülnek majd el. Arról már nem is szólva, hogy hetek óta napi rendszerességgel kell különféle regisztrációs platformokat kitölteni, a játékok alatt is folyamatosan – természetesen online felületen – rögzíteni a teszteredményeket, beszámolni az egészségügyi állapotról, a telefonon állandó, huszonnégy órás készenlétben biztosítani a szervezőknek a nyomkövetés lehetőségét.

Kéretik a leírtakat nem úgy értelmezni, hogy sír az újságíró, aki, ugye, csak a munkáját végzi, sőt örüljön annak, hogy személyesen ott lehet az olimpián.

Csak azért magammal és a kollégáimmal példálózom, mert a ránk váró körülményeket ismerem töviről hegyire. A részt vevő sportolók élete sem lesz fenékig tejfel. Nem látogathatják majd más sportágak eseményeit, s ha végeztek a versenyeikkel, azonnal haza kell indulniuk.

Ez lett az emberiség közös játékából, abból az eseményből, amelynek szépségét éppen a közös lüktetés, az együtt lélegzés adta. Ez az olimpia 2021-ben. Mintha a résztvevők egy falanszter regény vagy egy disztopikus film szereplői, helyesebben statisztái lennének.

Van egyáltalán értelme ilyen körülmények közepette megrendezni az olimpiát? – tehetjük fel a cseppet sem költői kérdést.

A válasz minden kétely, sőt kín ellenére háromszorosan is igen. Egyrészt a hagyomány, a nagyon sok csorbát szenvedett, de még mindig élő olimpiai eszme, másrészt a játékokra életük lehetőségeként készülő sportolók ezrei, harmadrészt pedig – ezt se hallgassuk el – az üzleti kötelezettségek miatt. Dacára annak, hogy Tokióban nagyon alacsony az átoltottság, június végéig meghosszabbították az egészségügyi vészhelyzetet, s a lakosság többsége már ellenzi az olimpia megrendezését.

Hasimoto Szeiko, a szervezőbizottság elnöke csütörtökön ellentmondást nem tűrően bejelentette, nincs lehetőség újabb halasztásra, mindenképpen megrendezik a játékokat. Utólag persze könnyen bölcs az ember, de egy éve hatalmas baklövés volt az olimpia elhalasztása. Az akkori döntést kierőszakoló hangoskodók persze most lapítanak, és sodródnak az árral. S idén sokkal rosszabb körülmények között alkalmasint maguk is ott lesznek Tokióban…

(Borítókép forrása: MTI/EPA)