Ismerjük mi jól ezeket a fiúkat. Az emberiség történelme tele van a hozzájuk hasonlókkal. A magyarság történelme is. Árulók és gonosztevők mindig is voltak, de ne a bírósági periratokban vagy a börtönök mélyén keressük őket. Sokkal inkább megtalálhatjuk ezeket a királyi udvarokban, később a parlamentekben, a minisztériumokban, a pártokban. A mindenkori büntető jogszabályok alig tudnak ezekkel mit kezdeni. A csalókkal, a hazudozókkal, a cinikusokkal, a haszonlesőkkel, az aljas kis gazemberekkel, akik szájából soha ki nem fogy a szeretet, a tisztesség, az őszinteség, az egész emberiségért való aggódás. Könnyű őket felismerni, nemcsak azért, mert ha megszólalnak is, már méla hányinger kerülgeti az embert, de a hanghordozás, a kimódolt testtartások, a hamis gesztusok, de főképpen a szemükben rejlő sötétség, a hideg és kegyetlen gyűlölet elárulja őket.
Szentekről és halottakról
Szükség van az elcsöndesedésekre és megállásokra a mai zajos, egy pillanatra sem fékező világunkban.