A híres protestáns teológus, Paul Tillich gondolata, hogy minden, amit tudni érdemes valakiről, kiderül abból, mit válaszol arra a kérdésre, hogy kit imád. A világ katolikusai, a tegnap a Hősök terén összesereglett hívők és az 1200 elsőáldozó az oltáriszentségben jelen lévő Krisztust imádják, aki – amint az eucharisztikus kongresszus régi-új himnuszának szövege is mondja – „kenyér s bor színében, Úr s király a föld felett”.

Azok pedig, akik nem tudnak örülni annak, hogy hazánk ad otthont a kongresszusnak, más „értékek”, zavaros ideológiák, pénz, hatalom, dicsőség és más e világi örömök, nem pedig az Isten előtt borulnak térdre, és azokat imádják.

Mi viszont felidézhetjük a Szentírásból Jézus szavait: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” Most itt van és kopogtat. Budapesten.

Erről beszélt a tegnapi szentmisét celebráló Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnöke is, amikor homíliájában az elsőáldozókhoz szólva úgy fogalmazott: – Az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket.

Legyünk büszkék! Éljük át boldogan az előttünk álló hét minden percét, és szívleljük meg a kongresszus himnuszának talán kevésbé ismert utolsó strófájának szavait: „István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod, / borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod! / A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, / most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga!”

Borítókép: A Magyarország, Mária országa című előadás szereplői az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó ünnepi szentmise előtt a Hősök terén 2021. szeptember 5-én. A darabot Káel Csaba rendezte. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt