Nézi az ember a békemenetet, nézi fájó szívvel a szerkesztőség süket csendjében, hiszen dolgozni kell, lapot készíteni, nem tarthatunk azokkal, akikkel tartanunk ma muszáj volna. Nézem a nemzeti színű zászlókat, a kipirult arcokat, hallom az éneket, bámulom a végeláthatatlan embertömeget. A sok százezer magyart, akik minden alkalommal megtöltik a fővárost és a szíveket.

A békemenet legnagyobb erénye, hogy mindig méltósággal és rendben halad útján, hogy nincsenek provokátorok, eszetlenek, begőzöltek, s hogy bármi történjen, a résztvevők szeretettel, nem pedig valaki vagy valami ellen eltelve térnek haza otthonaikba. De ez a mai békemenet különbözött az eddigiektől. Hiszen tizennyolc nap múlva választunk, eldöntjük, folytassa-e a magyar szuverenitás kormánya, vagy hatalmába kerítsen minket a globalista háttérerő. Más szóval, egyáltalán nem fellengzősen, nagyon is valóságosan: nem egészen három hét múlva életről és halálról dönt a magyar nemzet.

Üssük fel Vajda Jánost, hiszen a nagy emlékezések mestere mindig segít, ha egy pillanatra elfogy a szó, elhalkul a beszéd:

„Mi egymásé vagyunk. Egymásban / Élünk, találjuk örömünk. / Ismerjük egymást; fény s homályban / Találkozunk, ölelkezünk.”

Az ember voltaképpen egész életében arra törekszik, hogy a sötétség helyére fényt szerezzen magának. Hogy a mindenség is ragyogjon, legalább egy pillanatra, hogy elhiggyük, az élet mindig legyőzi a halált. Mert amit mi magunk teremtünk, és ami az örökkévalóságban visszhangzik, már biztosan a miénk. Ez az örökség megmarad, gyarapodik, olykor vigasza olyanoknak is, akik azt hinnék, a reménytelenség és a homály az ember természetes állapota. Erre születtünk: szolgálni, képviselni, ha pedig szükséges, bátran dacolni a végzettel, csatába indulni, amikor hív a kürtszó.

Március 15-e a bátor helytállás ünnepe. Ha elhisszük Vajda Jánossal, hogy csak együtt szabad, együtt lehet, és ha alázattal, sorsunkat elfogadva haladunk előre, nem érhet baj bennünket. Akkor mindig győzünk. Akkor is, ha tatár, török, labanc dúlja tájainkat, akkor is, ha a vörös horda garázdálkodik. És akkor is, ha fogalmatlan, gonosz emberek igyekeznek törtetni felettünk, ahelyett, hogy szolgálnák a hazát.