El-elnézi az ember Eva Kailit, ezt a csinos, negyvenes görög asszonyt, csöppnyi lány édesanyját, és nem érti, mi hiányozhatott még az életéből, amit táskákba tömködött eurókötegekkel – a nyomozás jelen állása szerint katari kenőpénzzel – akart pótolni? Tesco gazdaságos jachtra gyűjtött? Villára a Riviérán? Nem telt már a hó végén pelenkára? Honfitársait, köztük alighanem pártja, a görög szocialisták szavazóit pár éve tömegével döntötte nyomorba országuk adósságválsága és a megszorítások. Sokan öngyilkosok lettek. Kailinak viszont – legalábbis eddig – siker, pénz, csillogás jutott osztályrészül; az európai parlamenti képviselők havonta (forintban számolva) milliókat keresnek, pazar ételeket fogyasztanak, elegáns hotelekben szállnak meg. Olyan kapcsolati hálót építhetnek, amely akkor is segítségükre lesz, amikor már nem politizálnak. De a fényes karriert porig rombolja egy ilyen ügy.
Az emberi kapzsiság és mohóság útjai a jelek szerint olyan kifürkészhetetlenek, amilyen rámenősek a katari lobbisták.
(Ha lehet kérni karácsonyra, a vasárnapi vb-döntő után egy darabig kevesebbet hallanánk erről az országról…)