Azok az idők elmúltak, amikor Európában a munkásmozgalmaknak volt igazi értelmük. Az a proletár ma már nem éhes, hanem megtalálta a számításait, keresett szakember, akinek tehetségétől függően akár rengeteg pénze is van, és befolyásos a politikában is. De mindig vannak olyan mozgalmak, amelyek nem akarnak együtt haladni a világgal, azt hazudják, hogy ők a felkent szószólói a nyomorgó tömegeknek.
Mivel ezek a tömegek nem léteznek, csak virtuálisan, az elképzelt jelenben, új csoportok védelmét veszik vállukra ezek a mozgalmak, az újonnan érkezett, nincstelen és képzetlen bevándorlókét, a szexuálisan elferdültekét, a mindenben hibát kereső és találó széplelkekét, hogy újra meg újra sikerrel vegyék az urnáknál jelentkező vizsgát.
A baloldal válsága régóta tart, utat keres egész Európában, és elszegődött zsoldoskatonának ahhoz, aki sokat fizet. Az Európai Parlament már önmagát is messze alulmúlva erkölcsi válsággal küzd, a képviselők egy része talicskával hordja az eurókötegeket a székházból a luxusautó csomagtartójáig, miközben korrupciós jeleket keres Magyarországon.
A tekintélyét teljesen elveszítő testület újabb és újabb csoportokat állít össze, amelyek vizsgálódnak hazánkban, miként csorbítjuk mi az emberi jogokat, a négybetűs bizottságok tagjai mindig olyanok, akik előre elkészített ítélettel érkeznek hozzánk, amelyeket megalapoznak majd az itt talált információkkal. Egyáltalán nem számít, mi az igazság, ugyanis a testületek feladata nem ennek a feltárása, hanem az ítélet kihirdetése és az ország vezetésének ismételt megbélyegzése.
Teljesen más volna a helyzet, ha az országot olyanok vezetnék, akik ugyanabban a zsoldban állnának, mint brüsszeli főnökeik. Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc régóta letette a voksát az Európai Egyesült Államok mellett, az ő jövőképükben nem Budapest irányítja Magyarországot, hanem Brüsszel.
