Brüsszelben másként törik meg a fény, ott Oroszország a koordináta-rendszer origója, vagyis azt harsogják, Magyarország és Szerbia Moszkva csatlósai. Fel se merül, hogy ezek a független államok nem úgy élik az életüket, hogy a nagyhatalmak játszóterén tereptárgyak legyenek. Az önmagukat elkötelezett demokratának tartó kisebb-nagyobb államok sutba dobják a józan észt, mert valaki azt mondja, ez a harc lesz a végső, adjuk oda az újabb és újabb milliárdokat Ukrajnának, és akkor sikerülhet legyőzni Putyint, ha nem, akkor majd talán tíz év múlva, de addigra biztosan. Aki nem így látja, az nem lehet az elitcsapat tagja.
Az Európai Néppárt valaha a jobboldal közössége volt, ma liberálisabb és agresszívabb, mint a valaha liberálisként leírt Renew Europe, amely ügyesen lavírozik konzervatív irányba, pontosabban arrafelé, amerre Franciaország akarja. A „konzervatívok” a legdühösebbek, hogy nem tudnak fogást találni Orbán Viktoron és Magyarországon, s egyikük se veti fel, vajon hűek maradtak-e az elveikhez.
Ma Brüsszelben nincsenek elvek, csak autodafék, no persze européer módon, sajtón keresztül üzengetve. Szemtől szemben maradtak a kincstári, őszintétlen mosolyok, a törleszkedés a nagyokhoz, hátha a ragyogásukból egy kicsi elcsenhető.
Akárhogy is nézzük, Orbán Viktor ma megkerülhetetlen vezető Európában, álláspontját pontosan ismerik minden fórumon, és azt is, hogy nem fog megijedni semmiféle nyomásgyakorlástól. Valami ilyesmi a cél a diplomáciában, nyomot hagyni a másikban, bogarat ültetni a fülébe, alternatívát nyújtani a hamuszürkén szivárványos mindennapokban. Mert valójában mindenki jót akar saját magának, csak az oda vezető út nagyon nehéz, hiszen rengeteg az ellenérdekelt fél. Törökország a NATO második legerősebb tagállama, a Közel-Kelet egyik vezető hatalma.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!