Miként értelmezhető másként a cinkos hallgatás, ami süt a balos médiumok kajánkodó beszámolóiból? Egyetlen elítélő cikket vagy legalább sort sem olvashattunk annak kapcsán, hogy kolléganőnket, Futó Boglárkát nem engedték a munkáját végezni és stábjával egyetemben valójában ki kellett menteni az őrjöngő, bőgő gyülevészhad szorításából. Márpedig a hallgatás – egyetértés. 

De hát mit is várjunk egy olyan kompániától, amelyiknek az volt a demokrácia fénypontja, amikor fejre célzott lövésekkel támadtak 2006. október 23-án rendőrnek álcázott pribékek felsőbb, nemzetveretői parancsra ünneplőket, köztük időseket, gyerekeket? Miközben szerintük az a diktatúra, amikor bárki akkor és annyit szapulhatja tüntetéseken a polgári kormányt, amikor és amennyit akarja? Mit lehet erre mondani? Amilyen a gazda, olyanok az ebei. A tüntetést szervező debil, politikai karrier után sóvárgó, Münchausen báró babérjaira pályázó kalandor a feleségét bántalmazta, az összeverbuvált morális toprongyok pedig egy másik fiatal nőt inzultáltak. Gratulálhatnak egymásnak, a balos sajtó pedig magának. Egymásra talált a zsák meg a foltja.