„A mama tönkretette apát, ezért mindenkit börtönbe fogok juttatni, titeket pedig intézetben fognak nevelni” – ez az a mondat, amit egy édesapa soha nem mond a gyermekeinek. Ha mégis, akkor nem nevezhető apának, de megkockáztatom, embernek sem. Legfeljebb ember mivoltából kivetkőzött szörnyetegnek.
Mert minden családban előfordul veszekedés, ám ott, ahol maradt még szemernyi tisztesség a felekben, a gyerekeket igyekeznek megóvni a szülők között elmérgesedett viszony káros következményeitől. Amennyire lehet, amennyire az emberség és a mentális képességek engedik. Mára egyértelművé vált, hogy Magyar Péter mindkét területen kóros hiánnyal küzd, ezért esett ki a száján saját fiainak címezve a lesújtó mondat. Mert meg akarta fenyegetni őket is, nehogy szembe merjenek vele fordulni, netán édesanyjuk oldalára állni.
Majd jól beduglak benneteket egy intézetbe, és leshettek! Ezt akarta a képükbe vágni, mert elöntötte agyát a lila köd, a löttyös indulat, amit képtelen normális ember módjára kezelni.
Amikor pedig elmegy a maradék esze is, nem ismer sem Istent, sem embert, mindenkin keresztülgázol, aki körülötte létezik.
Szerencsére még csak szóban és gondolatban, de már serénykednek testőrei, verőemberei, akiknek ugyan a létét is tagadja, a testi kényszerítés piszkos munkáját, lásd a kidobott újságíró esetét, mégis ezek végzik el helyette.