Hogy hová uszul tovább a szekta, ma még nem tudni. Félő, a varsói irányba, ahol Tuskék bozótvágó késsel szabdalták szét a szent jogállamiságot. Persze, tévedésben leledznek azok a vérszagra gyűlő tiszás éji vadak, akik azt hiszik, mi itt majd önként és dalolva ugrunk a máglyára, mint a walesi bárdok, mert szektavezérük az ítéletet lobogtatja. Megszervezzük a védelmünket, kiállunk egymásért, tüntetünk és ellenállunk. Minden jogsértésükbe, lopásukba, megszorításukba, szuverenitásfeladásukba beleverjük az orrukat. Ezerszer. Annyi nyugtot hagyunk nekik, amennyit ők hagytak az Orbán-kormánynak.

Közben időre van szükségünk, amíg kiszivárognak az új őszödi beszédek. Hogy bebizonyosodjon: igaz volt, amitől óvtunk, nem riogatás. Hogy itt egy brüsszeli helytartótanács alakul, amely némi buksisimiért engedelmes gyarmattá teszi a hazánkat, szétveri mindazt, amit közösen fölépítettünk. Mint a kampányvideóban: Ursula csenget, Péter meg viszi neki tálcán a cuccost. Akkor majd fordul a kocka. És akkor megigazulva térhet vissza a nemzeti oldal a kormányrúdhoz. Ha marad még mit kormányozni.