Egy ítélet margójára

A Hernádi Zsoltra, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójára kiszabott verdikt igen kellemetlen zárása az óévnek, és rossz fényt vet Zágrábra a horvát elnökválasztás két fordulója között.

„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták” – ezzel kezdődik A per, Franz Kafka abszurd regénye. Egy tegnapi zágrábi ítéletnek pedig ez a lényege: első fokon hat év börtönt kapott Ivo Sanader volt horvát kormányfő, míg az ő megvesztegetésével vádolt Hernádi Zsoltra, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójára – távollétében – két év börtönt szabtak ki.

A verdikt igen kellemetlen zárása az óévnek, és rossz fényt vet Zágrábra a horvát elnökválasztás két fordulója között, valamint szomszédunk január 1-jén debütáló soros EU-elnöksége előtt. De következményeiben ennél sajnos sokkal messzebbre, hazánkig, a magyar gazdaság egyik zászlóshajójáig, sőt Közép-Európa energiabiztonságáig és az uniós igazságszolgáltatás minőségéig ér. Az igazi tét ez, nem pedig két magánszemély elmarasztalása – még ha egyelőre csak első fokról beszélünk is. A fellebbezés lehetősége adott, és élnek is vele az érintettek.

A Molnak az INA horvát energiavállalatban szerzett – és az idő múltával egyre bővült – érdekeltsége csaknem húszéves történet, amely egész jogi kálváriává duzzadt. Ha hollywoodi filmről lenne szó, lebilincselőnek tartanánk a sztorit, amelyben döntéshozók és üzletemberek, luxusórák és autócsodák, diplomáciai viharok, bírók és ügyvédek, elfogatóparancsok, ítéletek és verdikteket megsemmisítő határozatok sorjáznak vég nélkül, immár egy évtizede. Ám a zágrábi sztori – sajnos – nem filmforgatókönyv, hanem az abszurd valóság, ami a bőrünkre megy itt, Közép-Európa kellős közepén.

Abszurd ugyanis, hogy – mint megtörtént – hiteles koronatanúnak fogadjanak el Zágrábban egy olyan üzletembert, Sanader egykori lekötelezettjét, Robert Ježićet, akiről az ENSZ égisze alatt működő genfi választott bíróság azt állapította meg: vallomásának igaz­ságtartalma erősen kétséges, azt többször módosította. Márpedig Ježićen áll vagy bukik az a korrupciós vád, miszerint egy orosz oligarcha Horvátországba utalt milliói valójában a Hernádi által vezetett Mol kenőpénze volt. Ez azt a célt szolgálta – állítják Zágrábban –, hogy a Mol megszerezze az INA irányítási jogát, miután megkenték Sanadert, a horvát politika akkori erős emberét. A vádat – ahogyan az egész eljárást – a védelem ügyvédei mellett a magyar hatóságok is abszurdnak találták, és nem szereztek érvényt a Hernádi elleni elfogatóparancsnak. Sőt – ami komoly kérdőjeleket vet fel déli szomszédunk igazságszolgáltatásának függetlenségével kapcsolatban – a zágrábi alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a Sanader elleni első ítéletet, és Zágráb jogi csatát vesztett a genfi választott bíróság előtt is. (Egy washingtoni arbitrázs függőben van.)

Abszurd és megengedhetetlen, hogy Magyarország egyik vezető tőzsdei és stratégiai cége, valamint annak vezetője jogi köntösbe bújtatott horvát belpolitikai megfontolások áldozatává váljon. Tudjuk, mit jelent a Mol a magyar energiaellátásban, a társadalmi felelősségvállalásban, a kultúra és a sport finanszírozásában. Sanadernek – a horvát jobboldal és baloldal belharcának veszteseként – buknia kellett, de botcsinálta Dugovics Tituszként rántotta magával a Molt és Hernádit is. Abszurd továbbá, hogy kapcsolataink egy ilyen ügynek legyenek kiszolgáltatva egy szomszédunkkal, ráadásul olyannal, amellyel nincs rendezetlen történelmi számlánk. Abszurd végül, hogy ilyen ügyek riasszanak el potenciális befektetőket, amikor térségünk energiabiztonságának megteremtése a tét.

Josef K.-t (magyar hangja: Hernádi Zsolt) megrágalmazhatták. Bűnös az, akit bíróság ítélt el – jogerősen. Addig megilleti az ártatlanság vélelme. A kafkai per 2020-ban folytatódhat.