A dél-alföldi kisvárosban holland turistával beszélgetek. Legalábbis annak nézem, meg is tudom, hogy Groningenből érkezett, de amint arról érdeklődöm, meddig marad nálunk, rávágja: amíg él. Majd azzal folytatja, előbb jött el otthonról, mint a többiek, akik akkor fognak csak megindulni, amikor átszakad a gát, de nekik már nem lesz hova menniük. Kirívóan borús vagy ritka realista jövőkép? A kettő akár egymásba is mosódhat annál, aki a tengertől elhódított területen él, amelyet anyanyelvén is mélyföldnek neveznek. Ráadásul történik mindez a harmadik évezredben, amikor az ember már nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is a természeti katasztrófáknak. Sőt, olykor mintha nem is visszafordítani, megállítani, lassítani, hanem egyenesen gyorsítani, stimulálni akarná a vészterhes változásokat.
Túl nagy kérés
Lényegében Brüsszel és a német vezetés az, amely még nem látta be, hogy baj van.