Veszélyes viccegyletek

Komolynak éppen nem mondható, de bizonyos körök számára feltétlenül mértékadó – e két dolog a baloldalon gyakran elválik egymástól – szervezetet marasztalt el a bíróság néhány hete.

Komolynak éppen nem mondható, de bizonyos körök számára feltétlenül mértékadó – e két dolog a baloldalon gyakran elválik egymástól –

szervezetet marasztalt el a bíróság néhány hete.

A csúnyábbik nevén CRCB Közpolitikai és Közgazdasági Elemző Intézet Nonprofit Kft.-ként emlegetett, amúgy Korrupciókutató Intézetként elhíresült gitt- és viccegyletről van szó, amelyet a pártoktól hiperfüggetlen, de a miniszterelnököt nyilvános Facebook-bejegyzésében azért huncutul, olyan összekacsintósan csak G.-ként emlegető Tóth István János akadémikus vezet.

A Wall Street-i agytrösztöket megszégyenítő csapatról majdnem pontosan egy éve írtuk meg, hogy kikből áll. A főállású korrupciókutatók közé tartozott akkor például a volt SZDSZ-es Ungár Klára mellett néhány fiatal szociológus, egy másod-, harmadéves közgázhallgató és egy tizennyolc körüli tinédzser.

Az orbánfasizmus elleni népfelkelőket időnként megbízható zsoldosok – például egy szegedi közbeszerzési ügyeken edződött jogász – segítik, de hogy mennyiért és miből fizeti őket a CRCB, azt nehéz lenne pontosan megmondani. Az átláthatóság bajnokai egy idehaza nem túl gyakori társulási formát, a nonprofit kft.-t választották, ami elég jól védi a donorokat a kíváncsi szemek elől. Kétes értékű „tanulmányaikat” böngészve annyi mindenesetre biztos, hogy az Európai Bizottság és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata állandó megrendelőjük… Akarom mondani: támogatójuk.

Ezek után talán senkit nem lep meg, hogy a CRCB minden szavára jól odafigyelnek Brüsszeltől Budapestig, és kritika nélkül idézik a Sargentini-jelentésben (bizony!), az EBRD, a Világbank fórumain meg természetesen a média valóságérzékelésre kevésbé fogékonyabb részében.

Akkor is, ha éppen a jobboldali és konzervatív magyar sajtóban állítólag megjelenő orosz propagandát akarják Google-keresések találati listája alapján kilométerre váltani (esküszöm, hogy megtörtént!), és akkor is, amikor hazánkat Bangladessel és Zambiával összevetve arra jutnak, hogy általában a közbeszerzések és speciel a közbeszerzési hatóság honlapja minálunk átláthatatlanabb, mint nevezett ázsiai és afrikai országokban.

Amikor tavaly szembesültem ezekkel a hihetetlen szellemi kapacitást igénylő tanulmányokkal, eljátszottam a gondolattal, hogy egy párhuzamos kutatás megvizsgálhatná a hülyeség és Ungár Kláráék reláció­ját.

Nem tagadom, éltem azzal az előfeltevéssel, hogy a korrupciókutató központ a Kepler-űrtávcsövön keresztül vizsgálva is csak elhaló szikra lenne az értelem fényénél.

Most viszont ez többé már nem kérdés, hanem bíróság által jogerősen megállapított tény. A Fővárosi Törvényszék márciusi ítéletében ugyanis kimondta, hogy a CRCB „manipulatív módon előállított valótlan adattartalmat közölt, és ezáltal olyan valótlan adattartalmú adatbázist hozott létre, mely alkalmas volt arra, hogy kétséget ébresszen másokban a magyar Közbeszerzési Hatóság hiteles működését illetően”.

E döntés azonban a pillanatnyi megelégedettségen túl semmiféle jó érzést nem ébreszt bennünk. Kétséget annál többet, hiszen ki olvas helyreigazításokat? Senki.

És bár papírja van a CRCB-nek arról, hogy ha érdekei úgy kívánják, gátlástalanul hazudik, ez talán visszatartja majd Brüsszelt attól, hogy újabb és újabb megrendeléseket (támogatásokat) adjon nekik, a „kutatási eredményeiket” pedig Magyarország ellen használja? Nem.

A CRCB továbbra is egyike lesz a Soros és a nyílt társadalom barátai által kitömött és felhasznált szervezeteknek, azoknak a veszélyes gitt- és viccegyleteknek, amelyek szép lassan feloldanak minket a globális multikultiban. Hacsak választásról választásra haladva az unió öntudatra ébredő nemzetei vissza nem veszik az irányítást Európa felett.