Vitára hív Orbán Viktor

Minden ok megvan a magabiztosságra: az elmúlt tíz év építkezésének eredményeként eljutottunk oda, hogy nem a Fidesznek van szüksége a néppártra, sokkal inkább fordítva.

Budapest, 2019. szeptember 9. Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) Telecom World 2019 konferenciájának megnyitóján a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2019. szeptember 9-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Döntő lépésre szánhatja el magát a Fidesz, ha az Európai Néppárt (EPP) nem mutat fogadókészséget Orbán Viktor vitaindítónak szánt memorandumára, amely a pártcsalád stratégiai irányvonalának módosítását célozza.

Régi igazság, hogy az okoskodás a tett halála, nem véletlen, hogy az Európai Unió évek óta csak árnyéka önmagának, a globális versenyben képtelen tartani a lépést az Egyesült Államokkal vagy éppen Kínával, a brexittel pedig elvesztette egyik legerősebb tagállamát. Mindez abból ered, hogy a mindenhatónak hitt brüsszeli bürokrácia csődöt mondott, a markáns politikai vezetők helyett intézményekben bíznak, amelyek a dogmatikus elveikhez próbálják igazítani a valóságot – nem sok sikerrel.

Ez a döntésképtelenség jellemzi az egykor szebb napokat látott néppártot is. Lassan egy éve nem tudnak dűlőre jutni a Fidesz ügyében, hiá­ba hoztak létre tekintélyes politikusokkal egy tanácsot, amit a bölcs jelzővel illettek, ők is csak a status quo, azaz a tagság felfüggesztésének meghosszabbítását javasolták a néppárti vezérkarnak.

Ebben a patthelyzetben írt memorandumot Orbán Viktor a pártcsaládnak, őszinte és kemény szavakkal bírálva a balra tolódást, a keresztény értékek elfeledését, az önfeladás politikáját. A néppárt korábban fontosnak tartotta az antikommunista elkötelezettséget, a nemzetállamok szuverenitását, a szubszidiaritást, tehát hogy minden döntés lehetőleg a legalacsonyabb szinten szülessen meg, a bürokráciaellenességet és a keresztény inspirációt. De az sem lehetett kérdés, hogy a házasság egy férfi és egy nő között lehetséges, a biológiai nem pedig a természet által meghatározott, nem lehet szabadon cserélgetni.

De mit tesz manapság az Európai Néppárt? „Az Európában is súlyos örökséget hagyó kommunizmussal és marxizmussal szembeni fellépés helyett Fidel Castrót és Karl Marxot éltetjük, a kereszténydemokrata rajnai modell helyett egalitárius, szocialisztikus társadalomelméleteket karolunk föl. Szubszidiaritás helyett a brüsszeli bürokrácia megerősítését és a központosítást pártoljuk.

A keresztény inspirációkat, ha vannak is, nem képviseljük nyíltan és öntudatosan” – fogalmazott a magyar miniszterelnök a memorandumban. A kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy az EPP centrista, a keresztény jobboldalról baloldali irányba csúszó pártszövetség lett, amely a választók szemében lassan megkülönböztethetetlenné válik a liberális, zöld, szocialista baloldaltól.

A vita tehát nem a Fideszről szól, az egyetlen igazi kérdés az, hogy a néppárt képes-e még változtatni, visszatérni a normalitáshoz, az alapítók értékrendjéhez. Orbán Viktor levele a kérdésekre adandó válasz kicsikarását szolgálhatja, vagyis cselekvésre serkentheti a pártcsaládot a probléma elodázása helyett.

A magyar miniszterelnök nem először lépett fel kezdeményező szerepben az európai politika színpadára, most ismét ő tematizál, amihez lassan kezd hozzászokni a nemzetközi közvélemény is. Ennek a politikának egyértelmű eredménye, hogy Magyarország nem csupán Európában növelte befolyását a valódi súlyánál jóval nagyobbra, de ma már a tengerentúl, az Egyesült Államokban is egyre gyakrabban említi az ottani konzervatív oldal követendő példaként hazánkat a nemzetpolitika vagy éppen a bevándorlás kezelése kapcsán. Legutóbb éppen a Judicial Watch nevű jogvédő szervezet méltatta a magyar kormányt.

Minden ok megvan tehát a magabiztosságra: az elmúlt tíz év építkezésének eredményeként eljutottunk oda, hogy nem a Fidesznek van szüksége a néppártra, sokkal inkább fordítva.

Budapest kereszténydemokratái tudják, amit a brüsszeliek talán már elfelejtettek: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?