A németben használt szó a Brand­mauer (tűzfal) visszafogottabb, kevésbé végletes és nem is annyira érzelemdús, mint francia párja. Ha a tüzet el akarom keríteni, ha azt szeretném, hogy ne terjedjen tovább, az akár még praktikus is lehet. Ráadásul a tűzfalon lehet ajtó, amit csak a baj esetén kell föltétlenül zárva tartani, békeidőben nyitható. Ettől az árnyalatnyi különbségtől eltekintve az antidemokratikus politikai üzenet, a nyílt politikai diszkrimináció, a szabad gondolkodást és annak kifejezését megbélyegző szándék és indulat a német tűzfal változatban is vaskosan benne van. 

A Fidesz ellenfelei magukat zárták karanténba

A legérdekesebb, hogy a különben mindent és mindenkit maga alá gyűrni imádó angol nyelv nem használ saját kifejezést. Vagy átveszi − eredeti francia nyelvi formában − a „cordon sanitaire” szavakat, vagy lefordítja „firewall”-ra a németet, esetleg körülírással él. Az angolszász országok ritkábban alkalmazzák saját politikai küzdelmeikben ezt a fegyvernemet, leginkább más országok leírásakor használják. Ennek politikatörténeti okai vannak: a tűzfalat, a karantént feltörekvő, a hatalmat alulról ostromló, még periferikus erőkkel szemben szokás bevetni, de az ő, egyéni választókerületi választási rendszereikben a kis pártok ritkán jutnak parlamenti képviselethez, ha mégis, akkor vagy túl kicsik, vagy − hirtelen földcsuszamlásszerűen áttörve − nagyon nagyok lesznek. Egyik esetben sincs értelme többé a kirekesztő megkülönböztetésnek. A kicsiket ignorálják, a nagyok pedig gyorsan főárammá válnak, diktálnak. Donald Trump esete intő példa a baloldal számára. Tudunk példát ellentétes próbálkozásra is: a briteknél a brexit melletti álláspontot − és az Európai Unióból kilépni akaró polgáraikat − szerették volna „cordon sanitaire” mögé zárni, de az az elit-vezérelt akció csúfos kudarcot szenvedett, a többség győzött…

Mi a helyzet a magyarral, Magyarországgal? 

Régebben, amikor még kicsi volt, úgy vélték, mindenáron meg kell előzni, hogy nagyobb legyen, nem is kímélték soha. Az első nagy, emlékezetes kirekesztési kísérlet akkor volt, amikor 1989-ben Fejti György azt követelte az Ellenzéki Kerekasztaltól (EKA), hogy az nélkülük üljön le tárgyalni az MSZMP-vel: a „szélsőséges” fideszeseket hagyják ki a delegációból! Az EKA példásan kiállt az akkor még alternatívnak hívott, konzekvensen antikommunista ifjúsági szervezet mellett, végül a kommunisták voltak kénytelenek a derekukat beadni. 

Aztán jött − az ötvenhatos mártírok temetésén − Orbán Viktor beszéde a szovjet csapatok kivonásáról. Akkor egyes, addig megkérdőjelezhetetlenül ellenzékinek gondolt személyek és szervezetek is beszálltak a baloldal, Horn Gyuláék méltatlankodó kórusába, amellyel 

Ez utóbbi, emlékezetes eset egyben meg is határozta a hasonló további hazai politikai próbálkozások sikertelenségének sormintáját. Hiába szerettek volna külföldi példát majmolva − és ugorjunk akkor egy nagyot az időben! − a fideszes magyar kormány köré tűzfalat építeni 2016-ban a bevándorlók beengedését, vagy 2022-ben a szomszédban zajló szláv testvérháborúba való magyar bevonódást követelve, a migrációt támogató, illetve a háborúpártiak. Magukat zárták karanténba − itthon legalábbis.

A magát progresszívnek tartó baloldalon az okosabbak a hazai kudarcsorozatuk tanulságait még ha meg is értették, de sosem voltak képesek fegyelmezetten aszerint cselekedni, mert ideológiai kiskátéjuk újra és újra megakadályozta náluk a józan politikát.

Miután itthon nyilvánvalóan nem ment a kirekesztősdi, olyan tájakra néztek ki, ahol kedvezőbbek voltak az erőviszonyok és ahol a kiszorítósdi receptje régóta jól működött: az Európai Unióra. Nem véletlen, hogy itthon a tűzfalstratégia ideológiája nyílt formában és magabiztossággal csak nemrégiben jelent meg a közbeszédben, az európai helyosztókkal összefüggésben, akkor viszont már európai uniós patinával bevonva. 

Az Európai Parlament szociális bizottságának az élére jelölt lengyel Beata Szydlo, PiS-párti, volt miniszterelnököt pedig azzal szavazták ki a neki az arányos képviseletet garantáló parlamenti algoritmus szerint járó elnöki posztról, hogy ő „hetes cikk szerinti” jelölt, akit büntetni kell. (Vagyis a hetes cikk szerinti eljárásban meg sem hozott ítélet előtt ők már előre kimondták a büntetést − milyen jogállami megoldás ez, ugye, Bástya elvtárs!?)

Hazafias politikával le lehet győzni a főáramot

A ki nem osztott posztokra aztán szépen maguk beültek! Mert a diszkriminatív parlamenti gyakorlat, a főáram által folytatott tűzfalpolitika szavakban ugyan magasztos elveket követ (demokrácia, jogállam…), de a nagyok a harci darálóban maguk is szívesen ellakmároznak a le-leeső nagy cupákokból.

Nem mindenki követi ezt a haszonleső, velejéig korrupt taktikát. 2019-es az az eset is, amikor a parlamenti tisztségek kiosztásakor a Zöldektől a Néppártig húzódó főáram úgy döntött Strasbourgban, hogy Salvini és Le Pen ID-frakciójának nem ad vezető helyeket. A nekik algoritmus szerint járó agrárbizottsági elnöki tisztség így az EPP-nek jutott. A néppárti frakció belső arányai szerint ezt épp a fideszes magyar delegáció kapta volna meg. Magyar politikus még sosem töltötte be ezt a magas, nekünk nemzeti szempontból kiemelkedően fontos posztot, addig mindig lehalászták előlünk az erősebbek. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy a hullarablásszámba menő akcióba még egy ilyen érzékeny veszteség árán sem szállunk be, mert az szembemegy a parlamentarizmussal és saját demokrata alapelveinkkel. Aztán a Fidesz ott is hagyta az EPP-t. 

A címben receptet is ígértem, és a már citált magyar példa nyomán az egyértelmű: meg kell nyerni az emberek támogatását, nincs mese, többségre kell jutni, és akkor a falak, a kordonok megremegnek és leomlanak! Mi ezt itthon elértük. Európában is lehetséges, sok munka kell hozzá, tudni kell, hogy nincsen egyetlen könnyű menet sem.

Európában a közelmúltban lezajlott választásokból szinte mindenütt patrióta pártok kerültek ki győztesként. Még nem érték el a kormányzáshoz szükséges többséget, szinte mindenütt a vesztes ellenfeleik alakítottak kormányt. A másik oldalt az elbizakodottság megvakítja, azért nem alkalmazza a „ne tégy olyat mással, amit nem szeretnél, ha veled tennének” bibliai elvet, mert még mindig azt hiszi, hogy sosem lehet legyőzni. Pedig ha körülnéznének, azt látnák, hogy már ma is a teljes politikai szivárvány-színskálára szükségük van ahhoz, hogy ellensúlyozzák az általuk kirekeszteni akart feltörekvő erőt, a józan emberek hangját! 

Amíg oda eljutunk, addig sem szabad eltűrni a kirekesztő gyakorlatot a jobboldal választóival szemben. Ne vegyük át az antidemokratikus és antiparlamentális szóhasználatot se! Nevezzük nevén itthon is és Euró­pában is azt, amit ők „cordon sanitairnek”, „Brandmauernek” becéznek! Mondjuk ki nyíltan, hogy az politikai haszonlesés, demokráciában nem megengedett, negatív megkülönböztetés, jogfosztás, igazságtalanság, becsületsértés, politikai korrupció! A parlamentáris demokráciát ideje helyreállítani Európában is!