A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

Egységben (lenne) az erő

Nábrádi
1999. 11. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kevesebb mint egy év van hátra a mexikói elnökválasztásig, de máris felforrósodott a politikai légkör a közép-amerikai országban. Az ellenzék számára nem kevesebb a tét, mint megtörni a hetven éve folyamatosan hatalmon lévő Intézményes Forradalmi Párt (PRI) egyeduralmát. A feladat roppant kemény diónak tűnik, nem utolsósorban azért, mert a mexikói ellenzék rendkívül széttagolt, s két fő vezető erejének, a Nemzeti Akciópártnak (PAN) és a baloldali Demokratikus Forradalom Pártjának (PRD) a nézetei távol állnak egymástól. Pedig csak együttes erővel léphetnek fel az állami élet szinte minden szektorában jelen lévő PRI-vel szemben. Az első lépést már megtették az ellenzéki pártok, és a mexikói politikában szokatlan módon sikerült augusztusban választási szövetségre lépniük, amelyet az akkori felmérések szerint a mexikóiak 74 százaléka támogatott. A folytatás nem ment ilyen zökkenőmentesen. Mind a PAN, mind a PRD saját jelöltet állított az elnökválasztásra, Vicente Fox volt guanajuatói kormányzó, illetve Cuahtémoc Cardenas mexikóvárosi polgármester személyében. A közvélemény-kutatások egyelőre Fox előnyét regisztrálták, de nem szabad lebecsülni Cardenast, aki a főváros polgármesteri székét hagyta ott nemrég, hogy – 1988 és 1994 után harmadszor – harcba szálljon az elnöki posztért, teljes idejét a kampánynak szentelhesse, és apja nyomába lépjen. (Lazaro Cardenas 1934–1940 között töltötte be az államfői tisztséget, és mindmáig a legnépszerűbb elnöknek számít.) Elemzők szerint azonban, ha mindketten külön indulnak, az biztos vereséget jelent az ellenzék számára, hiszen így szétforgácsolódnak a szavazatok. A helyzet kísértetiesen emlékeztet a néhány évvel ezelőtti dél-koreai állapotokra. Az ottani ellenzék két karizmatikus személyisége nem tudott megegyezni, hogy melyikük lépjen vissza a másik javára, s így simán nyert ellenfelük, a hivatalos jelölt. Mexikóban a közös ellenzéki jelölt állítását megnehezíti, hogy mindketten másképpen képzelik el a kiválasztás módját, de ez igazából csak ürügyként szolgálhat saját ambícióik leplezésére. Az első pofont nemrégiben kapta az ellenzéki szövetség, amikor az Egyesült Államokkal határos Cohauila tartományban simán nyert a kormányzó PRI. Így Mexikó 31 tartományából csak tíz maradt ellenzéki kézben (hat PAN, négy PRD), valamint Mexikóváros. Ez a vereség komoly figyelmeztetés az ellenzéknek, s azt mutatja, hogy a legkisebb megosztottságot is azonnal kihasználja a PRI. A kérdés tehát az, hogy az ellenzéki pártok felül tudnak-e emelkedni nézetkülönbségeiken, vezetőik félreteszik-e saját boldogulásukat, s a választási szövetség élére képesek lesznek egyetlen jelöltet állítani, aki sikerrel vezetheti őket győzelemre. Amenynyiben a válasz nemleges lesz, úgy legalább újabb hat évet kell várni a kormányváltásra Mexikóban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.