Két magyar a román bíróság előtt

1999. 11. 23. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A román igazságszolgáltatásban példátlanul hosszú halasztás után (tíz fellebbviteli tárgyalás és kétszer meghosszabbított ítélethirdetés) várhatóan holnap hirdetnek másodfokon ítéletet a Romániában másfél éve letartóztatott két magyar kamionsofőr ügyében.Mint azt lapunkban korábban megírtuk, a két magyar állampolgárt csempészés, sikkasztás, lopás, valamint vámtörvények megszegése vádjával 11 év börtönbüntetésre ítélték. A másodfokú tárgyaláson – november 10-én – egy héttel elhalasztották az ítélethirdetést, majd az újabb határidőt is kitolták hét nappal. A védőügyvéd szerint azért, mert egyszerűen nem állnak meg az elsőfokú ítélet vádjai. A Külügyminisztérium tudomása szerint 905 magyar állampolgárt tartóztattak le külföldön ez év januárja és szeptembere között. Pontos adatok azonban nincsenek, mert a minisztériumot csak akkor értesítik, ha a fogva tartott honfitársunk ezt a konzuli segítség során engedélyezi, vagy ha a fogva tartó állam úgy dönt: közli Magyarországgal. 1999-ben, az első kilenc hónapban 20 százalékkal több magyar állampolgárt tartóztattak le külföldön, mint a tavalyi év azonos időszakában – derül ki a Külügyminisztérium konzuli főosztályának adataiból. Ebből azonban nem következik egyértelműen, hogy ebben az évben állampolgáraink többet vétettek volna más nemzetek törvényei ellen – jelentette ki Sárközy Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Elképzelhető ugyanis, hogy 1999-ben több turista utazott külföldre, de az is szerepet játszhat a letartóztatások számának emelkedésében, hogy a bajba jutott magyarok többször kértek konzuli segítséget. Sárközy Péter elmondta: körülbelül 150 ország tagja annak a nemzetközi egyezménynek, amely szerint tájékoztatni kell a magyar diplomáciát arról, ha valamelyik országban letartóztatásba helyeztek magyar állampolgárt, de ha a fogva tartott azt kéri, hogy ezt ne tegyék, akkor a fogva tartó ország „hallgat”. Elképzelhető tehát, hogy a magyar államnak számos letartóztatásról nincs is tudomása. Elméletileg az is előfordulhat, hogy nagyobb bűncselekmé- nyért, akár emberölésért évekig „ülhet” valaki külföldön úgy, hogy arról itthon senki sem tud. Ezáltal megeshet, hogy ha újabb bűncselekményért Magyarországon elítélik, akkor az előző cselekedet nem minősül súlyosbító körülménynek. Az említett egyezmény szerint ezeknek az államoknak lehetővé kell tenni, hogy a fogva tartott konzuli segítséget kérjen, amelynek lényege, hogy képviseljék a magyar állampolgár alapvető jogait. Kivételes bánásmódot, jogkövetkezmények alóli mentességet azonban nincs módjuk kieszközölni, és hazahozni sem tudják a fogva tartottat. Erre csak akkor van lehetőség, ha a két ország között létezik aláírt nemzetközi szerződés a szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről. Ezt a fogva tartottnak kell kérnie, s az adott ország dönthet, hogy végrehajtja-e. Azok a kettős állampolgárok nem kérhetnek konzuli segítséget, amelyek állampolgárai annak az országnak, ahol letartóztatták őket. Információink szerint eddig halálos ítéletet még egyetlen magyar állampolgáron sem hajtottak végre külföldön. Ugyan a kilencvenes évek elején egy magyar nőt halálra ítéltek Pakisztánban kábítószer-csempészésért, de az ítéletet nem hajtották végre.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.