Mivel azonban a dán diplomata nem adta át a listát, megkezdődött Povl Bang-Jensen kálváriája.
Povl Bang-Jensent először felfüggesztették, majd elbocsátották. A tanúk listáját – hogy az ne kerülhessen illetéktelen kezekbe – nyilvánosan elégette a Hudson-parti ENSZ-székház tetején. A máig sötét hátterű halála után a testét elhamvasztották.
A különbizottság munkáját két szakaszra oszthatjuk. Az első szakasz 1957 januárjától júniusig tartott: ebben az időszakban a bizottság elkészítette jelentését a magyar forradalom okairól, eseményeiről, a szovjet katonai beavatkozásról, valamint a Kádár-kormány hatalomátvételéről.
A jelentést az ENSZ közgyűlése 1957. szeptember 14-én nagy többséggel elfogadta. Ezután, a második szakaszban foglalkoztak a megtorlás folyamatával, Nagy Imre és társai 1958. június 16-i kivégzése ellen pedig testületileg tiltakoztak.
Ebben az időszakban az ENSZ hidegháborús terep is volt egyúttal. A szovjetek érdekérvényesítő képessége megnőtt, komoly befolyásra tettek szert, pedig ők voltak azok, akik erőszakosan, fegyverrel leverték a magyar szabadságharcot. Povl Bang-Jensen alapvető erkölcsi értékeivel szembementek az ENSZ-ben zajló folyamatok. Nagy András kutató szerint elképzelhető a kelet-európai titkosszolgálat közreműködése az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságban, de ezzel kapcsolatban még a szovjet levéltárak és az FBI irattára is rejthet új információkat.
A magyar ügynek az ENSZ-ben úgy lett vége, hogy alkut kötöttek: Kádár János megállapodott arról, hogy 1963-ban általános amnesztiát hirdet a forradalom miatt elítélteknek, az ENSZ cserébe pedig leveszi a magyar ügyet a napirendjéről.
Povl Bang-Jensen az élete árán is megvédte azokat a magyarokat, akiket megnyilatkoztatott, és nem volt hajlandó kiszolgáltatni a személyes adataikat. Éppen ezért megérdemli, hogy ápoljuk az emlékét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!