Amikor megtalálták a dán diplomata holttestét, a halántékán jobb oldalt volt egy golyó ütötte lyuk, pedig Bang-Jensen balkezes volt. Ez arra utaló bizonyíték, hogy nem önkezével vetett véget az életének.

1957. január 10-én hozta létre az ENSZ azt a különbizottságot, amely a magyar forradalom eltiprásának körülményeit, a szovjet katonai beavatkozást, a Kádár-kormány legitimitását és a megtorlást vizsgálta. E bizottság másodtitkára volt Povl Bang-Jensen, aki óriási elkötelezettséggel vetette bele magát a munkába. Összesen 111 tanút hallgatott meg a bizottság.
Bang-Jensen gyűjteménye Héderváry Klárának köszönhetően maradt fenn
A tanúk kiválogatásánál szempontnak számított, hogy az érintettek a forradalom leverése után hagyta-e el az országot. Nyolcvanegyen anoniman, név nélkül nyilatkoztak, Kéthly Anna és Király Béla azonban vállalta a nevét. Héderváry Klára, a bizottság asszisztense Bang-Jensen jobbkeze volt a munka során. Király Béla későbbi visszaemlékezése szerint a bizottság tagjai többségében barátságosan és a magyar ügy iránti rokonszenvvel hallgatták meg a tanúkat. Egyedül a ceyloni megbízott viselkedett másként: ő provokatív kérdésekkel próbálta sarokba szorítani a tanúkat. A tanúvallomások gyűjteménye úgy maradt fenn, hogy Héderváry Klára nyugdíjazásakor 22 whiskey-s ládában elszállíttatta és megőrizte e különösen fontos jegyzőkönyveket. Az eredeti dokumentumok itt tanulmányozhatók és meghallgathatók.

Bang-Jensen amikor elkészült a vallomások jegyzőkönyvezésével, az ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld azt kérte tőle, hogy adja át a tanúk névsorát is. Ezt azonban a dán diplomata megtagadta, mert tartott attól, hogy bántódása eshet a nyilatkozóknak és a családtagjaiknak. Ekkor ugyanis már javában zajlott a kádári megtorlás, amihez jól jöhettek volna a tanúvallomásokban olvasható információk.
Ha jól belegondolunk, az 1956-os megtorlás során a külföldi újságírók fotói alapján azonosították be a felkelőket és indítottak ellenük eljárást, így a félelem jogos volt.
Nagy András A Bang-Jensen ügy címmel könyvet is írt a történtekről. A kádári titkosszolgálat Szabó Miklóst küldte ki Nyugatra, hogy vegyüljön el a menekültek között, aki akkor ügynök volt, korábban pedig aktív kisgazda politikus. Szabó, mikor visszatért Magyarországra, a sajtónyilvánosságban járatta le az ENSZ-különbizottság magyar tanúit. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a főtitkár Bang-Jensentől meg szerette volna kapni a listát.





















