Támogatás osztrák módra

A bécsi ősz képzőművészeti kínálatát izgalmas kiállítások jellemzik. A Kunsthisto-risches Museum Kelet kincsei című tárlata a japán Miho múzeum anyagát mutatja be, a Kunstforum egy évszázad osztrák alkotónőinek műveit prezentálja, a Bawag bank kiállítótermében a műkereskedelem új sztárja, Stephan Balkenhol állít ki, míg a Kunsthalléban az idei velencei biennálén díjazott kínai Cai Guo-Qiang. A város persze már a jövő évi nagy Cézanne-kiállításra készül. A tárlatra elővételben már megkezdődött a jegyek árusítása. Két esemény mindenképpen kiemelésre érdemes. Éppen azért, mert nemcsak gazdagítják a kínálatot, de magyarázzák is, hogyan válik a császárváros a nemzetközi művészeti élet fontos szín- terévé. Egyiknek sem „hi-vatalos” intézményrendszer ad helyet, e tény többek között arra utal, hogy az igazi plurális szemléletmód alapja a különböző egyéni és csoportkezdeményezések egymásmellettisége, a határokon belüli és azokon átívelő jelenségek iránti nyitottság lehet. Az egyik esemény helyszíne a Szent István-dóm melletti Érseki Dóm és Egyházmegyei Múzeum. Ezúttal a gótikus szobrok, képek között kortárs osztrák művészek festményei láthatók – ritka szép harmóniában. A Szent István festőcsoport tagjainak művei arra a katolikus papra, Monsignore Otto Mauerre (1907–1973) emlékeztetnek, aki nemcsak kiváló szónok volt, de létrehozta az 1945 utáni osztrák avantgárd legfontosabb, ma is működő galériáját. Igaz, az 1945 utáni osztrák avantgárd fölfedezőjét és támogatóját tájékozatlan egyházi körökből is érték támadások, az is igaz viszont, hogy a galéria köré csoportosult művészek ma kivétel nélkül a kortárs osztrák művészet kiemelkedő képviselői. Például Rainer, Mikl, Prachensky, Kogelnik, Lassnig, Oderhuber. Mindannyiuk munkái megtalálhatók abban a gyűjteményben, amelyet a Bécs melletti Klosterneuburgban az Essl házaspár hozott létre harminc év alatt. Mintegy négyezer – az osztrák mellett a kortárs egyetemes művészet legjobbjait képviselő – munka alkotja ezt a kollekciót, a kortárs osztrák művészet világszerte legnagyobb gyűjteményét. Dimenzióiról néhány éve a budapesti Műcsarnok látogatói is meggyőződhettek A festészet Ausztriában 1945– 1995 című kiállításon. A múlt héten új, korszerű múzeumépületet kapott az 1995 óta alapítványként működő gyűjtemény. Tulajdonosai sem az építkezéshez, sem működtetéséhez nem vesznek igénybe állami forrásokat, és magától értetődőnek tartják, hogy a kollekció a közgyűjteményekéhez hasonló nyitottsággal várja a látogatókat.