Tanulságos konfliktusok után

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) csúcstalálkozóján aláírták az európai hagyományos fegyverzetek korlátozásáról szóló módosított szerződést és az európai biztonsági chartát. A tanácskozáson elfogadott dokumentumokról, javaslatokról, a jelenlegi nemzetközi biztonságpolitikáról nyilatkozott a Napi Magyarországnak Orbán Viktor miniszterelnök.– Világszerte véres konfliktusoknak lehetünk tanúi. Az EBESZ csúcstalálkozója után aktuális a kérdés: mennyire hatékony a jelenlegi nemzetközi biztonságpolitika? – A kérdés azért is időszerű, mert a napokban került nyilvánosságra a nemzetközi közösségnek a horvát–szerb háború idején folytatott politikáját értékelő dokumentum. A jelentés kitér a nemzetközi közösségnek – így az ENSZ-nek – a délszláv válság kezelésekor elkövetett hibáira is, példaként említve a srebrenicai tragikus eseményeket. A kérdés tehát mindenképpen aktuális, úgy is fel lehetne tenni, hogy a huszadik század utolsó részében a nemzetközi intézményrendszer mennyire alkalmas a kihívások kezelésére, bénult-e – úgy, ahogyan Bibó mondta 1945 után –, vagy mutat tiszteletre méltó életjeleket. Úgy gondolom, voltak olyan esetek, amikor jól vizsgázott a nemzetközi közösség. Azt hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a délszláv válság mindenkit felkészületlenül ért. 1991–92-ben nagyon nehezen alakult ki egy közös európai, majd nemzetközi irányvonal a konfliktuskezelés kérdésében. A délszláv válság kezeléséhez három-négy esztendőre is szükség volt, és ilyen jellegű konfliktusok esetén három-négy esztendő nagyon sok időt és nagyon sok emberi életet, szenvedést jelent. – A nemzetközi közösség sokat tanult a kilencvenes évek elején és derekán keletkezett konfliktusokból, és ma már sokkal inkább alkalmas a modern világ problémáinak a kezelésére, mint ezelőtt tíz esztendővel. A mostani sikeres EBESZ-csúcs ezt igazolja, a NATO-bővítés erről is szólt. A kilencvenes évek közepétől állítható, hogy az erre hivatott nemzetközi szervezetek alkalmasnak bizonyultak a háborúk megállítására. Ne feledjük, hogy a boszniai háború megállításához a nemzetközi nyomás is hozzájárult, bár ehhez kétségtelenül szükség volt a sikeres horvát offenzívára is. Úgy látszik, Csecsenföld ügyében is lesznek a nemzetközi közösség fellépésének eredményei. Az már egy másik kérdés – és ez túlmutat a biztonságpolitika kérdésén –, hogy egy-egy ilyen, rengeteg emberéletet megmentő háborúmegállítás után a nemzetközi közösség nagyon nehezen tud olyan állami konstrukciókat megvalósítani, amelyek tartósak és önfenntartók lesznek, szervesülnek a későbbiekben. Bosznia ezzel a problémával küszködik, Koszovó pedig továbbra is nagy kérdőjel e tekintetben. – Az Isztambulban elfogadott európai biztonsági chartában a stabilitást erősítő tényezőkként szerepelnek a kisebbségi jogok és az autonómiák. Valós előrelépésről vagy inkább protokolláris megfogalmazásról van szó ebben a kérdéskörben? – Mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy bizalmatlanul tekintsünk a nemzetközi egyezményekre. Az idő azonban nem igazolja az erre vonatkozó magyar pesszimizmust, hiszen egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy egy nemzetközi szerződés vagy dokumentum bizonyos megfogalmazásának, mondatának egy csapásra fajsúlyos következményei lesznek. Számos olyan vita volt a kilencvenes években, amelynek rendezéséhez elő kellett venni a nemzetközi szerződéseket, és számított,hogy mi van, illetve hogy mi nincs benne. Az autonómia például nem szokott része lenni a nemzetközi dokumentumoknak, a most aláírt chartában viszont benne van. Ilyen értelemben valóban tabut döntöttünk, és ez is azt bizonyítja, hogy a nemzetközi közösség, mi mindannyian sokat tanultunk a kilencvenes években. Bebizonyosodott, hogy autonómia nélkül egyes helyzetek nem kezelhetők. Ezt a nyugatiak egyébként valószínűleg eddig is tudták, hiszen Észak-Írország vagy Dél-Tirol ügyét, a baszk, a katalán kérdéseket, a Finnországban élő svédek vagy a Németországban élő dánok ügyét az autonómia különféle formái nélkül nagy valószínűséggel nem lehetett volna kezelni. Most a világ felismerte, hogy ez nem egy speciálisan nyugati intézmény, ennek igenis van relevanciája Közép-Európában, és valószínűleg lesz Kelet-Európában is. – Isztambulban magyar részről az a javaslat fogalmazódott meg, hogy menjenek EBESZ-megfigyelők a Vajdaságba és a Szandzsák területére. Volt-e az EBESZ-csúcson valamilyen politikai reagálás a felvetésre? – Az EBESZ-csúcson számos pozitív reagálást kaptam az említett felvetésre. A gondolat egyébként nem most fogalmazódott meg először. A stabilitási paktum szarajevói értekezletén is ez volt a magyar álláspont. Azt várom, hogy a stabilitási egyezmény tárgyalásainak lezárása környékén a magyar felvetés bekerül a javasolt döntések közé.